Ennek az ételnek meglehetősen sok neve van. A címben szereplőn kívül lehet krumplis tarhonya, öregtarhonya, öhön is. A netes receptoldalakon sok változatban felbukkan. Azért ragadtam billentyűzetet, mert olyan készítésmódok is olvashatók, amelyekre >na, így ne!< a reakcióm.
Az alapvető hozzávaló magától értetődően a tarhonya. Az étel sajátos ízéhez elengedhetetlen, hogy megpirítsuk. A száraztészta magas hőmérsékleten, lassan pirul. És itt jön az én privát fájdalmam. Kizárt, hogy a zsiradékban valami könnyen pörkölődő anyag is legyen. Még a szalonnából kisűlő zsír sem elég tiszta, de vannak, akik kolbászt is pirítanának a tészta előtt. Ennek kétféle kimenetele lehet: a tészta nem pirul optimálisra, vagy a szalonna/kolbász anyagai kozmálnak meg közben. (Nem kizáró vagy.) Az pedig teljesen elképzelhetetlen, hogy még a hagymát is közé akarjuk tenni.
A tarhonya hagyományosan házi készítésű. A gépitől sokáig idegenkedtem, talán mert nem ideálisan elkészített adagokkal találkoztam. Mára belenyugodtam a gépi változatba elsősorban mert az ára kíméletesebb, másrészt az egységes méret egyenletesebb pirítást eredményez.
A krumpli az általánosan vásárolható közepes fövési típusú legyen. Nekem kimondottan tetszik, ha a végső kevergetésnél elmázolódik a tésztaszemeken. Kell még vöröshagyma és pirospaprika. A további hozzávalók már gazdagítást jelentenek. Először is a paprikás ételekbe előnyös kevés friss paradicsom és zöldpaprika. Szezonon kívül erre a célra jól használható az aszalt paradicsom is. A paprikás ételekben kedvelem az erős paprikát. Nem olyat, hogy lángot fújjak, mint Süsü, de legyen érezhető. A hentesáru már urizálás, de a kolbászhoz családi hagyomány alapján hozzászoktam. A lehető legolcsóbb fajtát használom, a lecsókolbászt. Nem mondom, hogy némi füstöltség bántana, de én nem igénylem. Ami zavar, ha a kolbász kemény. Tehát a száraz kolbászokat nem teszem bele. Sok változatban szerepel a szalonna; szentségtörésnek nem tartom, de ahhoz sem vagyok hozzászokva.
A készítés az eredeti környezetben természetesen bográcsban történt. Az megint családi örökség, hogy én kuktában szoktam főzni, így legalább az a fázis rövid. A krumpli, hagyma, kolbász előkészítése a hosszabb.
Amint már említettem, a tészta pirítása fontos és érzékeny művelet. Ezt külön, egy jó szendvicstalppal rendelkező serpenyőben szoktam végezni. A zsírral nem lehet nagyon takarékoskodni, mert akkor nem lesz egységes a színe. Olyan békebeli zsemleszín az ideális. Amikor jó, lehúzom a lángról, és hozzáadom az aprított vöröshagymát. Ez visszahűti valamennyire, így már nem hevül túl a pirospaprika. A szín kioldódásához elég a hőmérséklete. Közben a kukta aljára beteszem a kis kockákra vágott krumplit, felöntöm annyi vízzel, hogy két ujjnyira ellepje, és igyekszem úgy időzíteni, hogy akkor forrjon föl, amikor a tarhonyán már a paprika is rajta van. A krumplira teszem a paradicsomot, zöldpaprikát, erős paprikát, és sót meg ételízesítőt. Ha forr, hozzáadom a tarhonyát, és a legtetejére a kicsire aprított kolbászt. Keverés nélkül lezárom, és a kifúvástól számítva 7 percig főzöm.
A leírt módon a fazék alján a krumplidarabok között marad víz, nem ragad le az étel. Ha összekeverjük, akkor nagyon kényessé válik a láng erősségére, mert az alulra kerülő tarhonyaszemek magukba veszik a vizet. Akkor szoktam összekeverni, amikor már levehető a teteje. Gyakori, hogy még kiegészítem a pirospaprikát, illetve ha erősként valami paprikakrémet használok, az is jó ilyenkor. Csak a sózásnál számításba kell venni.
Ehhez az étekhez kimondottan kívánkozik a savanyúság. Savanyú uborka, almapaprika, fejes saláta, vagy vegyes vágott.
