Kezdetben vala a babos pogácsa, amelyről sokáig nem tudék. Egy ismerős hívá fel rá a figyelmemet, és megvilágítá, hogy hasonlatos ízvilágú a tepertőshöz. És mondám, hogy ez jó.
De nyughatatlan szellemű lévén máris keresém a továbblépést. Olyan pogácsát, amely még tökéletesebben formázná tepertős rokonságát anélkül, hogy az immár úri fényúzés árkategóriájába emelkedett pirult zsírszalonnát tartalmazni kényszerülne. És felmerűle bennem a pörkölt, sózott földimogyoró képzete, és alkalmazám rá a virtuális aromaérzékelés misztériumát. És heurékát nyilváníték ki. És lőn a babos-földimogyorós pogácsa. És mondám ismét, hogy ez jó...
20 dkg tarkababot annak rendje és módja szerint beáztatok, majd puhára főzöm. Ezután pépesíteni kell, amit a legegyszerűbben villával alaposan áttörve szoktam elkövetni. Langyosra hűlve elkeverem egy tojással, két evőkanál cukorral, 10 dkg liszttel, és fél csomag (25 g) élesztővel. Ezt a kovászt megkelesztem, aztán hozzáteszem a többi anyagot: 20 dkg zsírt, 5 dkg margarint, további 40 dkg lisztet, 15 dkg őrölt sós földimogyorót, 2 - 2 evőkanál búzacsírát és korpát, egy mokkáskanál pirospaprikát, ízlés szerint sót, borsot. Ha szükséges, a tészta puhaságát tejföllel állítom be.
A pogácsát forró sütőben érdemes sütni. Azonban a leírt tészta meglehetősen kényes portéka: igen hirtelen indul erős sötétedésnek. A rendelkezésemre álló sütőben kb. 15 perc az ideje, de ezt feltehetően mindenkinek adaptálnia kell a sajátjára.
2013. december 21., szombat
2013. december 15., vasárnap
Az én marlenkám
A marlenka nevébe az Index fórumon botlottam bele. Miután nagyon dicsérték, meg a leírások alapján úgy gondoltam, nekem is tetszene, elhatároztam, hogy megsütöm.
A tészta eléggé hasonló jellegű a mézes zserbónak titulált süteményéhez. Egy motívum zavart nagyon a fellelt receptváltozatokban: azt írták, hogy szódabikarbónát és ecetet kell összekeverni. Ezt én teljesen képtelennek, és értelmetlennek tartom, mert a két anyag gyors kémiai folyamattal elreagál egymással:
A következő tésztát állítottam össze: 10 dkg margarin, 5 dkg zsír, 2 evőkanál méz, 25 dkg cukor, 2 tojás, 1 csapott evőkanál szódabikarbóna a liszt közé keverve, 70 dkg liszt, 1 kávéskanál kakaó, 1 mokkáskanál őrült fahéj, 1 mokkáskanál őrült szerecsendió, annyi tejföl, hogy jól nyújtható tészta legyen.
Ebből négy lapot sütöttem úgy, hogy a tésztaadagokat a megfelelő méretű sütőpapíron nyújtottam ki, így nagyobb fejtörés nélkül lehet a tepsibe tenni. Elég gyorsan sötétedik, nem árt résen lenni a sütésnél. A kész lapok a mézesekre jellemző módon merevek, törékenyek.
A krémhez eredetileg az az eljárás, hogy sűrített tejet kell konzervben vagy zárt üvegben 3 órát főzni vízfürdőben. Első alkalommal ezt becsületesen végig is csináltam. Az előírás pontos, tényleg a 3. óra lejártával lett tejeskávészínű, karamelles, krémes.
Szívesen sütök-főzök, de a 3 órás tortúrát már sokalltam. Nem beszélve arról, hogy a sűrített tej drága, és leginkább tubusban árulják, amit nem ajánlatos forró vízbe rakni, mert kicsavarodik a vége. Ezért a következő alternatívát dolgoztam ki: egy zacskó karamell ízű pudingport úgy készítettem el, hogy a hozzá kimért cukorból is karamellt olvasztottam. Ezt kevertem bele kihűlés után 25 dkg puha vajba. Hogy a tej-íz se maradjon ki, tettem még hozzá tejport. A krémhez kell még 25 dkg darált dió, ízlés szerint cukor, meg némi konyak, vagy rum.
[Szerkesztés:] Az aktuális példány esetében a krémbe is tettem mézet. Nem ártott meg neki. A rumot pedig nem a krémbe kevertem, mert csak nehezebben kezelhető, ha lágyítom. Inkább a tésztalapokat ecseteltem be vele krémkenés előtt.
A krém a lapok közé kerül, a tetejére csokoládémáz. Érdemes a tervezett fogyasztás előtt két nappal összeállítani, mert idő kell, amíg a tészta megpuhul.
Megjegyzés: a használt tejpor mennyiségét azért hagytam ki a leírásból, mert előre nem meghatározható. Frissen bontva gyengébb az a tartósított tej-íze, amiért beleteszem, állás közben erősödik, akkor kevesebb kell belőle. Valószínűleg a márkától is függ, de nincs összehasonlítási alapom.
A tészta eléggé hasonló jellegű a mézes zserbónak titulált süteményéhez. Egy motívum zavart nagyon a fellelt receptváltozatokban: azt írták, hogy szódabikarbónát és ecetet kell összekeverni. Ezt én teljesen képtelennek, és értelmetlennek tartom, mert a két anyag gyors kémiai folyamattal elreagál egymással:
NaHCO3 + CH3COOH = CH3COONa + CO2 + H2O
A szódabikarbóna használatos mézes sütemények felfújására, de ahhoz sütés közben kell elbomlania, nem akkor, amikor még tészta sincs. Tehát ezt nem voltam hajlandó kipróbálni.A következő tésztát állítottam össze: 10 dkg margarin, 5 dkg zsír, 2 evőkanál méz, 25 dkg cukor, 2 tojás, 1 csapott evőkanál szódabikarbóna a liszt közé keverve, 70 dkg liszt, 1 kávéskanál kakaó, 1 mokkáskanál őrült fahéj, 1 mokkáskanál őrült szerecsendió, annyi tejföl, hogy jól nyújtható tészta legyen.
Ebből négy lapot sütöttem úgy, hogy a tésztaadagokat a megfelelő méretű sütőpapíron nyújtottam ki, így nagyobb fejtörés nélkül lehet a tepsibe tenni. Elég gyorsan sötétedik, nem árt résen lenni a sütésnél. A kész lapok a mézesekre jellemző módon merevek, törékenyek.
A krémhez eredetileg az az eljárás, hogy sűrített tejet kell konzervben vagy zárt üvegben 3 órát főzni vízfürdőben. Első alkalommal ezt becsületesen végig is csináltam. Az előírás pontos, tényleg a 3. óra lejártával lett tejeskávészínű, karamelles, krémes.
Szívesen sütök-főzök, de a 3 órás tortúrát már sokalltam. Nem beszélve arról, hogy a sűrített tej drága, és leginkább tubusban árulják, amit nem ajánlatos forró vízbe rakni, mert kicsavarodik a vége. Ezért a következő alternatívát dolgoztam ki: egy zacskó karamell ízű pudingport úgy készítettem el, hogy a hozzá kimért cukorból is karamellt olvasztottam. Ezt kevertem bele kihűlés után 25 dkg puha vajba. Hogy a tej-íz se maradjon ki, tettem még hozzá tejport. A krémhez kell még 25 dkg darált dió, ízlés szerint cukor, meg némi konyak, vagy rum.
[Szerkesztés:] Az aktuális példány esetében a krémbe is tettem mézet. Nem ártott meg neki. A rumot pedig nem a krémbe kevertem, mert csak nehezebben kezelhető, ha lágyítom. Inkább a tésztalapokat ecseteltem be vele krémkenés előtt.
A krém a lapok közé kerül, a tetejére csokoládémáz. Érdemes a tervezett fogyasztás előtt két nappal összeállítani, mert idő kell, amíg a tészta megpuhul.
Megjegyzés: a használt tejpor mennyiségét azért hagytam ki a leírásból, mert előre nem meghatározható. Frissen bontva gyengébb az a tartósított tej-íze, amiért beleteszem, állás közben erősödik, akkor kevesebb kell belőle. Valószínűleg a márkától is függ, de nincs összehasonlítási alapom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)