Mai zenei ajánlatom

Foglalkoztam már érdemes hangú énekesekkel külföldről. Talán illene hazai nagyjainkról is megemlékezni. Gregor Józsefről már sajnos, azt kell írnom, hogy a közelmúlt kiváló basszusa. Íme, két szerep, amelyeket nagyszerűen adott elő.

 Mozart: Szöktetés a szerájból; akasztófaária

Hegedűs a háztetőn; Ha én gazdag lennék

Karalábésaláta lencsével

Mivel idén nagy lett a karalábétermés - saccra úgy 75 kg - , el kellett gondolkodnom, mire használjuk. Legjobban levesnek szeretjük, de a varietas delectat elve szerint többféle receptet is ki akartam próbálni. Csináltam tejfölös paprikást, rakottat, és salátát is. Még hátravan a kirántás.

Ahogyan egy korábbi bejegyzésben leírtam, szívesen eszünk salátát főételként is. És most itt a sok alapanyag, csak ki kell egészíteni valami táplálóbbal, ami illik is hozzá.
Az alábbi kombinációt már kétszer ettük, és külső forrásban nem tudok hasonlóról.

A lencsét hagyományosan előáztatom és puhára főzöm. A karalábét felaprítom és kevés olajon félpuhára párolom. A rágás könnyítésén túl ez arra jó, hogy az illóanyagok egy része eltávozzon, ne legyen olyan erős a karalábé-aroma. A főtt lencse kb. feleannyi, mint a karalábé.
Öntet gyanánt joghurtban elturmixolok egy kisebb fej vöröshagymát és petrezselyemzöldet. Teszek hozzá feleannyi tejfölt, kevés citromlevet, őrölt borssal, kurkumával, cukorral, sóval fűszerezem. Végül összekeverem a kihűlt alapanyagokkal. A mai adagba virslikarikák is kerültek.

Sima lyuk készítése torzítás nélkül Blenderben

Úgy döntöttem, hogy megismerkedem a Blender nevű 3D szerkesztőprogrammal. Miközben igyekeztem a terveimnek megfelelő alakzatot létrehozni a kezdők rögös útját járva, gyakran átkoztam a video formájában közzétett oktatóanyagokat. Sajnos, eleve korlátozottan értem a beszélt angolt, némelyik készítő ráadásul úgy artikulál, mintha Démoszthenész követője lenne a szájába pakolt tárgyakkal. A használt menüpontok felirata pedig rendszerint olvashatatlan maszat.
Tehát nem vagyok rest inkább leírni azt, amit közzéteszek, hátha segít valakinek.
Az első érdekesség, hogy bár az alapértelmezett hozzáadható objektumok (mesh) között van gömb alak is (UV Sphere), gömböt más mesh-ből is lehet készíteni, és van, amikor célszerű is. Az UV Sphere felületén ugyanis az élek mintázata egy földgömb szélességi és hosszúsági köreihez hasonló. A hosszúsági körök pedig a sarkoknál egy pontba futnak össze, a határolt lapok nagyon elkeskenyednek. Ha arra van szükségünk, hogy a gömböt határoló lapok mérete és alakja ne térjen el ilyen nagy mértékben, készíthetünk gömböt pl. kockából, vagy az Icosphere-ből.
Első lépésként biztosítani kell a felület behálózását élekkel. Ennek a sűrűsége a céljainktól függ, vegyük tekintetbe, hogy a sűrűség növelése a számításigényt is növeli. Új élek létrehozásához menjünk Edit módba, jelöljünk ki mindent a mesh-en, és a bal oldali panelen aktivizáljuk a Subdivide átalakítást. Ezt addig ismételjük, amíg a kívánt élsűrűséget el nem érjük.
Ekkor Mesh menü - > Transform -> To Sphere, és az egérmutatót húzzuk jobbra. Ha egészen a szerkesztőmező széléig tesszük ezt, tökéletes gömbhöz jutunk.

A címben szereplő lyuk készítése (kezdőként) nem magától értetődő. Első próbálkozásom úgy végződőtt, hogy a simítás aktivizálása csúnyán behorpasztotta a gömbfelületet a lyuk környékén. Aztán jött a kereső alkalmazása, és ismétlődő szitkozódás, mivel a találatok többnyire videók.
Ahogyan végül megoldottam a problémát, ez a módszer nem volt azok között, amiken átküzdöttem magam. Utólag belegondolva egyszerű az elv: a csúnya torzítás abból eredt, hogy a simító algoritmus a bemélyülő csövet is belekalkulálta a műveletbe. Tehát inkább le kell választani az egészről.
A bemélyülő csövet úgy kaptam, hogy egy alkalmas méretű hengert beledöftem a felületbe, utána a Boolean módosító Difference műveletét használtam. A hengerre nincs tovább szükség, el lehet távolítani. Aztán Edit módban a kijelölést lapokra állítva kijelölgettem a hengerfelület összes szegmensét, és a P billentyűvel leválasztottam.
Végül mind a gömbfelületre, mind a csőre meghívtam a simított megjelenítést (Smooth), és íme a torzításmentes eredmény:

Tianmen-hegység, Kína

Ismét kaptam egy közzétételre érdemes bemutatót. Az égre néző hatalmas "kapu" impozáns. De az út sem piskóta, amit a kínaiak építettek hozzá.

Tianmen mountain from Belohin

Saláta főfogásként

A salátákat két jellemző csoportba sorolom: az egyik csak savanyított - vagy egyéb módon fűszerezett - zöldfélékből készül, és kísérőként fogyasztjuk, a másik tartalmasabb, és így alkalmas főszerepre is az étkezésben.
Kedvelem a "francia"salátát és rokonságát. Azonban a majonézben annyi az olaj, hogy a magas energiatartalom mellett a gyomrot is eléggé megüli. Legalábbis, ha ilyen salátával lakom jól.  Ezért fokozatosan hozzászoktattam az ízlésemet egy könnyített öntethez.
Induláshoz itt is majonézt készítek. Azután elkeverem azonos mennyiségű tejföllel. Teszek bele egy kevés mustárt és ketchupot. Aztán ezt a tartár jellegű alapot még tovább hígítom joghurttal. Fűszerezem cukorral, sóval, őrölt borssal és kurkumával.
A belevalók közül első számú a fejes káposzta. Ez olcsó, vitamindús, és a mustárolaj-tartalma révén maga is ízesít. Metéltre szoktam vágni. A második a zeller. Ezt is nyersen használom, V-aprító finomabbik betétjével gyufaszálnyira vágva.
Innen kezdve két irányba lehet haladni. Az egyik szerint néhány ropogós alma, durvábbra darált dió és ementáli jellegű sajt a további hozzávalók. Ki lehet egészíteni némi érett (pl. pritamin-) paprikával.
A másik változatba zöldborsó, csemegekukorica (ezek kellemes állagúra főve), paprika, sajt és párizsi kerül. Ebben az esetben a sajt fajtája tágabban értelmezhető, lehet részben füstölt is. Sőt, már olyat is elkövettem, hogy kenődős tömlős sajtot az öntetben kevertem el.

Az illusztráción egy olyan példány látható, amelyből kimaradt a zeller, helyette nagyobb arányban szerepel a paprika. De a saláta rugalmas műfaj.

Mai zenei ajánlatom

A zenei műfajok közül elsősorban a klasszikus zene áll közel hozzám. De olykor megesik, hogy egészen másféle is tetszik; különösen a szolíd, dallamos jellegűek. Az amerikai gospel filozófiája ugyan nem nekem való, de a hangzását gyakran kedvelem.
Az alább hivatkozott felvétel érdekessége a basszista, Ken Turner produkciója. Impresszív módon mutatja be az angolul 'vocal fry'-ként emlegetett technikát. (Erre meggyőző magyar fordítást nem leltem.)

Lubuntu 14.04 telepítése iBook G4-re

A barátom megkért, hogy Apple iBook G4 gépére telepítsek Linuxot. Hogy a *buntu körein belül maradjak, a Lubuntut szemeltem ki; abból van desktop telepítő CD PowerPC alapra.
Az Apple gépre való telepítés nem volt teljesen zökkenőmentes, ezért közreadom tapasztalataimat, hátha valakinek segítenek. Már csak azért is, mert egy-egy nehézséggel kapcsolatban olykor homlokegyenest ellentétes javaslatokat találtam a neten, úgy kellett összelegózni a működő változatot.

Az első probléma ott lépett fel, hogy a live-CD felbootolása után a munkaasztal helyén oda nem illő, nonszensz felület díszelgett. A megoldást az jelentette, hogy amikor a yaboot kis szünetet tart, nyomni kell egy Tab-ot, aztán a kínálatból a megfelelő powerpc pont beírása után egy paraméterrel ingerelni a megjelenítő lelkivilágát:
video=radeonfb:1024x768-32
Így a munkaasztal képe normális, a telepítő pedig további hibák nélkül lefut.
Ahhoz, hogy a feltelepített rendszernek ne legyen szüksége indulási paraméterre, az xorg.conf-ba kell beírni a megfelelő beállításokat. Igen ám, csak xorg.conf nem létezett. Generálásához az Alt-F2 kombinációval elérhető karakteres felületen először leállítjuk az ablakkezelőt:
sudo stop lightdm
kérünk egy konfigurálást:
dpkg-reconfigure xserver-xorg
majd újraindítjuk a grafikus felületet:
sudo start lightdm
A felhasználó könyvtárában lesz egy xorg.conf.new, ezt rendszergazdiként átmásoljuk a /etc/X11-be xorg.conf névre.
Feltelepítettem a fbset csomagot. Aztán a fbset -x kiírta azokat az értékeket, amelyeket be kellett vinni az xorg.conf-ba. A Section "Monitor" végére létrehoztam egy Mode "1024x768" módot, ide szükségesek a DotClock, HTimings, VTimings és Flags értékek. (EndMode) A Section "Device" -be pedig egy Option "MonitorLayout" "TMDS" dukál.

A wifi sem települ rögtön használhatóra. Az eszközmeghajtó telepítéséhez segédlet:
http://ubuntuforums.org/showthread.php?t=2214110
Nekem a linux-firmware-nonfree csomagot kellett telepítenem.
A Lubuntu 14.04-ben a hálózatkezelő nem indul el automatikusan. Ha szeretnénk, hogy tegye, a Főmenü/Beállítások/Default applications for LXSession alatt lehet Autostart-> Manual autostarted applications nm-applet néven hozzáadni.
A gép megszólalásához fejre kellett állítani a hangmodulok települt beállításait. A /etc/modules-ben ki kellett venni a snd-powermac modult, helyette beírni ezeket:

snd-aoa
snd-aoa-fabric-layout
snd-aoa-soundbus
snd-aoa-i2sbus
snd-aoa-codec-tas

A /etc/modprobe.d/blacklist.local.conf-ban pedig blacklist snd-powermac
Ezután az alsamixer-ben nem árt ellenőrizni, hogy aminek szólnia kell, az ne legyen némítva, és valami tisztességes hangerőre legyen állítva. Egyik forrás szerint a fejhallgató sem lehet némítva ahhoz, hogy legyen hang.

Lencse, gomba, hagyma, tojás

A gomba tojással egy közismert és rugalmas étel. A hozzávalók rendelkezésre állásától és/vagy aktuális kedvünktől függően lehet a tojás a domináns - ekkor inkább gombás rántottának nevezhetjük - vagy a gomba is. És a két véglet között tetszés szerint.
Az aprított vöröshagyma mind a gombához, mind a rántottához jól illik. Ez lehet a harmadik mennyiségi összetevő. Amivel még könyvben, vagy neten nem találkoztam, az a főtt lencse. Önmagában enyhe ízű, ami van neki, az jól megy az előbb felsoroltakhoz. Tápértéke pedig magas.
Készítéskor előbb a hagymát futtatom meg valami zsiradékon, ráteszem a gombát, és addig párolom, amíg a fölös nedvesség el nem távozik. Hozzáadom a puhára főzőtt lencsét, megfűszerezem: bors, borsfű, darált paprika (ez sós is), kevés ételízesítő. Ha elég forró, mehet rá a tojás, amivel addig kevergetem, amíg meg nem köt rajta.
Ez az együttes ízletes, és igen laktató.

A pocsék áruk fóruma visszatér

Ismét egy megosztásra érdemes eset egy kütyüvel.
Vettem egy vezeték nélküli kapucsengőt. 'Kici, óccó', made in PRC. A telepítés utáni második hónapban kezdett rendetlenkedni. Előbb azt gondoltam, a külső egységben gyártóilag adott elem régi, kimerült. De nem. Az újjal is sok-sok nyomásból egyszer szólalt meg. Gyanakodtam érintkezési hibára, de nem sikerült igazolni. Próbáltam a mikrokapcsoló helyett csavarhúzóval rövidre zárni a megfelelő forrasztási pontokat, ez sem volt az igazi ok. Végül szemügyre vettem a nyáklapot. Van rajta egy soklábú izé, meg néhány kisebb. A többi bigyó között feltűnt egy, amelyben egy pici csavar csücsül, fölötte a nyáklap ki van fúrva, hogy hozzáférhető legyen. És felsejlett a használati útmutató, mely szerint a nyomógombos egység össze van hangolva a dalolóval, csak a párjával értik meg egymást. Ennek az az értelme, hogy ha netán több szomszéd is ugyanilyet használ, egy csengetés ne riassza az összeset. Ez alapján úgy gondoltam, a két szerető szív tisztabúzája közé keveredhetett valami okból konkoly. És így lőn, a csavar óvatos elforgatásával helyreállt a kommunikációs egyetértés.

Tanulság: ha egy efféle szerkezet beszünteti a működést, az még nem biztos, hogy reménytelen a helyzet.  (Ezt sugallta az a tény, hogy időnként igenis, képes volt megszólalni.)

És megint csak egy költőies kérdés: az akár hőmérsékletingadozástól is elmozdulni képes csavaros hangolás helyett miért nem digitális kóddal azonosítja a nyomógombos egységet a csengető? Úgy drágább volna a gyártás? De akkor már azt is megkérdezem, miért nem vízhatlan a kültéri használatra tervezett holmi? A Góbi-sivatagban lakik a tervező?

Képek Kamcsatkáról

Ezt a bemutatót e-mailben kaptam, és kerestem rá módot, hogy közzétegyem. Vulkánok, gejzírek, medvék...

Kamcsatkai képek from Belohin

Mai zenei ajánlatom

A hivatkozott előadás kapcsán három név merül föl. Johann Sebastian Bach és Antonio Vivaldi nem szorulnak bemutatásra a barokk zene kedvelői számára. Mindkettőjük zenéjét naphosszat el tudnám hallgatni.
Matthias Höfs mögött még nincs akkora időtartam, hogy ennyire ismert legyen. De trombitajátéka érdemessé teszi arra, hogy a majdani utókor is emlékezzen rá. Magam is tanultam rézfúvós hangszeren, tehát az átlagos hallgatónál talán jobban tudom, milyen nehéz ilyen színvonalon kijátszani a rebbenésnyi cifrázatokat, vagy tartósan gyors harminckettedeket pattogtatni.

Új weboldalt indítottam

A blog nem mindenféle tartalomhoz ideális. Helyben futó webes programokhoz pl. nem. Ezért ezeket mostantól a http://belohin.hostei.com
alatt teszem közzé.

A kaleidoszkóp szerintem jól sikerült, ebben a kategóriában (html5 canvas) a neten nem találtam hasonló tudásút.

Mai zenei ajánlatom

Gyönyörű orosz népdal Mihail Kruglov szólójával. Ehhez sok kommentár nem is kívánkozik

Somlói galuska

Vigyázat, a most következő tartalom az elkötelezett kalóriaszámlálók nyugalmának megzavarására alkalmas!

A somlói galuska az egyik legfinomabb, eredeti magyar édességünk. Hogy melyik az eredeti receptje, azt nem tudom, de olvastam már olyat, hogy minimum egy tyúkfarm tulajdonosának kellene lenni hozzá. A másik véglet szerint mindenféle egyetlen krémmel leöntött kész tortalapot vagy babapiskótát is somlói galuskának titulálnak - olykor elétéve a hamis jelzőt.
Nehéz határokat vonni, hogy milyen eltérések engedhetők meg ahhoz, hogy még jogos legyen az elnevezés.
Itt az ideje, hogy én is állást foglaljak ebben a nemzeti sorskérdésben.

Magam is takarékosabb változatot hívok somlóinak, de a saját értékrendembe beletartozik, hogy meglegyen a háromféle tészta-alap és a háromféle öntet, ha kompromisszumokkal is. Készséggel elismerem, hogy a tojásos alapból főzött öntetek finomabbak, mint a pudingporral készülők. Azt is elhiszem, hogy a piskóta a legkönnyebb tésztaféle. De a sárgakrémnél megbékélek a vaníliapudinggal, és nem igazi piskótát sütök, hanem inkább könnyű kavart tésztát. Utóbbit jobban is szeretem, a piskótát fojtósnak tartom, bár ebben az esetben átitatják a nedvek. További jellegzetesség, hogy nem kakaós, hanem kávés a sötét tésztám. Ez nem saját találmány, valahol egyszer olvastam, és nekem így jobban ízlik.

Fehér tészta: 3 tojássárgába belekeverek 12 dkg olajat úgy, mintha majonézt készítenék, 15 dkg cukorból 1/8 l vízzel szirupot főzök, lehűtve hozzákeverem, egy részét visszatartom, mert stabilizálja a tojáshabot. (Nem esik össze olyan könnyen a többihez keverésnél.) Ezután jön a hab a szirup maradékával, és 25 dkg liszt 1/3 sütőporral.
Kávés tészta: A fenti készítés víz helyett feketekávéval.
Diós tészta: Ebbe több cukor kívánkozik: 18 dkg, 2 dl víz, és még 15 dkg darált dió a végén.
A tésztákat nagy, lapos tepsiben sütöm. Megjegyzem, a leírt mennyiség igen bőséges, általában a fele megy a fagyasztóba a legközelebbi felhasználásig. A tepsi mérete indokolja ezt a módszert.
Felkockázom olyan 1.5 - 2 cm méretre.
Sárgakrém: vaníliapuding zacskónként kb. 5 dkg margarinnal elkeverve. A fenti (fél) tésztaadaghoz 1 l tejből készítem.
Cukorszirup: 10 dkg cukor, 1 dl víz, 1/2 dl rum.
Csokiöntet: 10 dkg cukor, 2 evőkanál kakaópor, 1 tábla étcsoki, 3 dl tejszín.
Ha minden elkészült, nagy üvegtálban összerakom: tésztakockák fele megöntözve a cukorszirup felével, közé darabos dió és mazsola, aztán csíkokban a sárgakrém és a csokiöntet fele. Utána ugyanez ismételve a hozzávalók maradékából. Hűtőbe teszem, tejszínhabbal tálalom.

eSpeak telepítése Kubuntu 13.10-re

Beszédszintetizátort kerestem a Linuxra. Rá is leltem a többi között az eSpeak programra, amely a referenciák szerint megfelelőnek látszott. Mivel a csomagkezelőben nem találtam meg, forrásból kíséreltem meg a fordítást. Azonban valami nem volt rendben, mert a kész program nem beszélt, csak írásban közölte, hogy nem sikerült inicializálni a PortAudio hangot.
Ilyenkor ugyebár az ember a legjobb barátjához, a keresőhöz fordul. Lelt is nekem megoldást a LaunchPad térségeiben. Ennek szellemében a forrás helyett egy alternatív csomagtérből lehet kész csomagot telepíteni:
sudo add-apt-repository ppa:berkon/ppa
sudo apt-get update
sudo apt-get install espeak

Most már vidáman gagyog a gépem.