A salátákat két jellemző csoportba sorolom: az egyik csak savanyított - vagy egyéb módon fűszerezett - zöldfélékből készül, és kísérőként fogyasztjuk, a másik tartalmasabb, és így alkalmas főszerepre is az étkezésben.
Kedvelem a "francia"salátát és rokonságát. Azonban a majonézben annyi az olaj, hogy a magas energiatartalom mellett a gyomrot is eléggé megüli. Legalábbis, ha ilyen salátával lakom jól. Ezért fokozatosan hozzászoktattam az ízlésemet egy könnyített öntethez.
Induláshoz itt is majonézt készítek. Azután elkeverem azonos mennyiségű tejföllel. Teszek bele egy kevés mustárt és ketchupot. Aztán ezt a tartár jellegű alapot még tovább hígítom joghurttal. Fűszerezem cukorral, sóval, őrölt borssal és kurkumával.
A belevalók közül első számú a fejes káposzta. Ez olcsó, vitamindús, és a mustárolaj-tartalma révén maga is ízesít. Metéltre szoktam vágni. A második a zeller. Ezt is nyersen használom, V-aprító finomabbik betétjével gyufaszálnyira vágva.
Innen kezdve két irányba lehet haladni. Az egyik szerint néhány ropogós alma, durvábbra darált dió és ementáli jellegű sajt a további hozzávalók. Ki lehet egészíteni némi érett (pl. pritamin-) paprikával.
A másik változatba zöldborsó, csemegekukorica (ezek kellemes állagúra főve), paprika, sajt és párizsi kerül. Ebben az esetben a sajt fajtája tágabban értelmezhető, lehet részben füstölt is. Sőt, már olyat is elkövettem, hogy kenődős tömlős sajtot az öntetben kevertem el.
Az illusztráción egy olyan példány látható, amelyből kimaradt a zeller, helyette nagyobb arányban szerepel a paprika. De a saláta rugalmas műfaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése