Néhány napja belebotlottam abba a konyhai tippbe, hogy a palacsintatésztába forró tejet kell keverni, és akkor másnapra sem szívósodik meg. Vérszemet kaptam, és csavartam még egyet az ötleten. Attól tartva, hogy a forró folyadék helyi kicsapódást válthatna ki a tésztában, inkább úgy gondoltam, hogy az egész keverést tangcsonggal indítom.
Ha valaki keresőbe írná, inkább tang zhong formában tegye, mert fonetikusan nem találja. Egy rész lisztet öt rész folyadékkal (víz vagy tej) kell elkeverni, és elvileg 65°C-ra hevíteni. Én az egyszer látott videóból azt szűrtem le, hogy akkor jó, mikor olyan, mint az elkészült főzött puding.
Tehát 40 dkg lisztből 5 dkg-ot elkülönítettem, és főztem belőle tangcsongot. Langyosra hűtöttem, tettem bele két tojást, a többi lisztet, és tejet a kívánt állagig. Fél dl olajat is kevertem hozzá, ezt így szoktam, hogy süléskor kenje magát.
A tészta nagyon szépen sült: jól terült, nem lett szakadós. Mintha a szokásosnál egy kicsit hatékonyabban nyomta volna ki magából az olajat, úgyhogy azt legközelebb megpróbálom csökkenteni.
Másnapig a kamrában, egy tállal leborítva tartottam a kísérleti darabokat. Mikróban enyhén felmelegítve semmivel sem volt rosszabb, mint frissen.
A módszert megtartom.
