Tök jó

Egy kivételes eset, hogy nem a falra mászom ettől az idétlen kifejezéstől, hanem szó szerint veszem.

A bejegyzés írásakor javában tart a sütőtökszezon.
Régen, amikor a falusi házakban tartozék volt a búbos kemence, nem csináltak nagy gondot az elkészítéséből. Úgyis be volt fűtve, a tök ráért szépen megtöppedni odabent.
Az ideális ütemben megsült-megpirult tök íze édes-karamelles. Ezt azonban a modern sütőkben nem is olyan könnyű belőni. És sok gázba vagy áramba kerül.
A sütőtök alábbi, jóval gyorsabb elkészítésmódja családi örökség. De eszközét tekintve nem lehet nagyon régi.
A tököt megtisztítom, és a hús vastagságával összemérhető méretű darabokra vágom. A kuktafazék aljára cukrot pirítok, felöntöm vízzel, teszek bele néhány darab fahéjat, a tököt, és kifúvástól számított négy percig párolom.
Azonban ide az eddigieknél hosszabb megjegyzés kívánkozik.
"A" sütőtök elkészítéséhez nehéz dekagrammban és percben megadott pontos receptet írni. Ugyanis ahány tök, annyiféleképpen viselkedik. Fajta, érettség, az azévi időjárás elég nagy eltéréseket tud produkálni. Volt olyan példány (amerikai óriás fajta), amelynél éppen csak annyi vizet volt érdemes tenni a cukorra, hogy megakadályozza a túlbarnulását, mert a tök annyi levet eresztett hozzá, hogy félig lett vele az edény. És volt olyan, már vágáskor is érezhetően nagyon kemény, "parázs" húsú tök, amely inkább még felvette a folyadékot, önthettem rá akár fél litert. Az újabban elterjedt sonkatök valószínűleg megint másképpen viselkedik, ezzel nekem nincsen tapasztalatom, a nagy termetű fajtákat próbáltam termeszteni.

A későn kötött példányok nem érnek be teljesen, édes elkészítéshez nem olyan finomak. Kidobni azonban nem kell, az érett cukkinihez hasonlóan társíthatók húsos-rizses töltelékkel. A formája miatt nem szoktam ténylegesen beletölteni, hanem darabokra vágva, héjastól megsütöm, a tölteléket pedig fedett üvegtálban kihevítem, hogy ne száradjon ki. A tökdarabokat sütés előtt néhány percig kuktában gőzölöm, így sokkal rövidebb az elkészítési idő, a forró sütőben már inkább csak pirulnia kell. Sok borsfűvel, tejfölözve szeretjük.

A híres tökös-mákos rétes leírásánál nagyvonalúan mellőzni szokták, hogy milyen tökből is készül. Az én értelmezésem szerint sütőtökből.
Tökös-mákos töltelék:
A sütőtököt lereszelem. Cukrot pirítok, ráteszem a tököt, és kevergetem, hogy feloldja. Utána még szoktam cukrozni ízlés szerint, kóstolgatva. Addig szórakoztatom a tűzön, amíg a fölös nedvesség el nem távozik. Akkor jön a darált mák, mazsola, és fűszerezésül őrült gyömbér.
Nem valódi rétestésztába szoktam tölteni, hanem a tiroli rétes omlós tésztájába. De ez már részletkérdés. A mennyiség: kb. 1 1/4 kg a tök, 20 dkg a mák.

Sütőtökös süteménytészta (Az ötlet valami sárgarépás süteményreceptből jött; gondoltam, ha a répa előnyös tésztába, a tök még inkább az lehet.)
40 dkg liszt, 20 dkg margarin, 15 dkg cukor, 1 tojás, 20 dkg sült, pépesített sütőtök, 1 sütőpor
Gyönyörű színe lesz, és nagyon finom puha. Savanykás lekvár illik a tetejére, a tészta egy részével be lehet rácsozni.