Léleklovas - avagy Folyam és Horgony sorozat
Ismét Jack L Chalker egy könyvfolyamáról van szó. A kalandos történet talán egy kicsit kevésbé magával ragadó, mint a korábban említettekben, azonban jóval világosabb és elgondolkodtatóbb eszmei hátteret kapunk bizonyos felhasznált sémákkal kapcsolatban, amelyek a szerző más műveihez is kulcsot adhatnak.
Párhuzamos univerzumok itt is felbukkannak; létezésükre most sem kapunk sem tudományos, sem azon kívüli indoklást. Feltehetően azért használja őket Chalker, mert a tudomány jelen állása szerint ugyan nem igazolható a létezésük, de hasonlóképp nem is kizárható. Tehát lehet olyan érzésünk, hogy a leírtak akár meg is történhetnének. (Bár ha messzebb mennék a gondolatmenettel, mondhatnám, hogy a gülüszemű, szép fiatal hölgyeket fogyasztó szörnyek létezése sem kizárható...)
A kulcsszerepet betöltő univerzum alkotója a Flux (Folyam), amely a leírásából is nehezen megfogható, valamiféle ős-energia, amely nélkülöz minden határozott formát és jellemzőt. Egy hatalmas felfedezés azonban lehetővé teszi az igába fogását, felhasználását. Átalakítható bármilyen anyaggá, bármilyen formában - akár élőlényekké is, illetve általa a már létező dolgok is korlátlanul módosíthatók. Ezek a műveletek azonban olyan bonyolultak, hogy csak a távoli jövő szuperszámítógépei képesek a megvalósításuk vezérlésére. És itt jön a képbe Chalker másik visszatérő motívuma, a mágia. Egyes emberek azzal a képességgel születnek, hogy közvetlenül, technikai segédlet nélkül kapcsolatba tudnak lépni a számítógépekkel, és rávenni azokat arra, hogy a kívánságaiknak megfelelő átalakításokat végrehajtsák. Az ilyesmire nem képes embertársaik számára ez teljesen varázslásnak látszik. És az elgondolás összevág azzal amit a Kútvilágon olvashatunk, hogy Nathan Brazil egy fő számítóközpontban viszi végbe az igazságszolgáltatást jelentő változtatásokat. De Ruddygore és társai is valamiféle matematikára alapozott mágiát művelnek a Táncoló Istenek Folyójának világában.
A sorozatban a létező világ jelentős problémáira látunk megoldáskeresést. A Föld erőforrásai már nem elégségesek a növekvő népesség számára, tehát más lakható világokat kellene találni - vagy a Flux segítségével kialakítani. Az alaptörténet egy ilyen mesterségesen lakhatóvá tett égitesten játszódik, amely eredeti állapotában a Szaturnusz óriás holdjához, a Titánhoz hasonló volt. A telepített számítógépes központok a saját korlátozott környezetükben ember számára élhető területeket alakítottak ki, ezek az Anchor (Horgony) megnevezést viselik. A közbeeső területeken szabadon áramlik a Flux, de az égitest egészét lefedi a számítógépes rendszer szabályos hálózata. Ezzel a hálózattal képesek kapcsolódni a "mágusok"; Anchorokon belül azonban nem működik a tudományuk.
A más univerzumba kerülő emberek elszigetelődnek. Erre többé-kevésbé számítanak a betelepítést tervezők, ezért sok egyszerű lakos kerül oda: földművesek, iparosok, stb. Közöttük új vallás alakul, amelyet felhasználnak azok, akik manipulálni akarják őket átfogóbb, vagy éppen önös célból. A történet szerint a társadalom szerveződése sajátos változásokon megy át; van, ahol és amikor a nők kerülnek domináns helyzetbe, van, hogy erre reakcióként férfiak hoznak létre a nőket alárendelt helyzetbe döntő felépítést. Ebből a szempontból inkább a szerző álláspontja szerinti fonákságok tárgyalása történik meg, igazi megoldási javaslatot nem érzékeltem. Annak a leírása viszont elég érdekes, milyen Chalker szemszögéből a tulajdonságaiban sarkított nő.
Egy másik problémacentrum az ember és a számítógép viszonya abban a vizionált korban, amikor az utóbbiak már kezdenek önállóan gondolkodó entitássá válni. Milyen viszonyt fognak kialakítani alkotójukkal, az emberrel? És melyikük a domináns? Ha az emberiség még egy darabig túlél és fejlődik, ez húsba vágó kérdéssé válhat.
Ami még érdekessége a sorozatnak, hogy kiderül, a jó és rossz is relatív. Az ember azt gondolná, hogy egyértelmű, ki melyik oldalt képviseli, aztán egyszer csak kételkedni kezd.
2019. november 16., szombat
2019. február 16., szombat
Mai könyvajánlatom
Jack L Chalkerről már volt szó korábban. Most egy másik könyvsorozatára igyekszem felhívni a figyelmet: a Dancing Gods - azaz táncoló istenek - sorozatra.
Azzal kezdem, amit valahol a szerző is leír magáról: fantasy-jellegű történetet akart írni, ezért először is elolvasott egy csomót mások már megjelent műveiből. Az a benyomása támadt, hogy van két-három eredeti vázlat a történetfűzésre, a többi pedig ezek közül követi valamelyiket sekélyes változtatásokkal - más a főhős neve, más fajtához tartozik, más a rokonsági foka egy uralkodó-előddel, stb. Chalker nem kívánt beállni a sorba, a történet kerete is, bonyolítása is igencsak egyedire sikerült.
Más könyvsorozataiban is tetten érhető, hogy kedveli a párhuzamos univerzumok használatát. Itt ez azt jelenti, hogy a főhősök váratlanul átjutnak egy másik világba, ahol nem annyira a természeti törvényeken alapul a dolgok folyása, hanem a mágián. A fantasy művek szokásos fajtahasználata (emberek, elfek, félszerzetek, orkok, trollok) alaposan kibővült mindenféle fantáziaszülött lényre; a címadás dacára talán éppen az istenek képviseltetik magukat legkevésbé. A kötetek címei egyébként sem nagyon utalnak a történetre. A címfonal a River of Dancing Gods, a Táncoló Istenek Folyója nevét hordozza, amely egy Amazonas nagyságrendű hatalmas folyam abban a mágikus világban, de azon kívül, hogy közlekednek rajta, és lakják érdekes lények is, nincsen központi szerepe az eseményekben.
A mágikus keret alkamat ad arra, hogy az író folyamatosan "kibeszéljen" a kontextusból mintegy magyarázatul, mit miért úgy írt meg. A mágia ugyanis nem korlátlan, hanem egy monumentális szabálykönyv-gyűjteménynek kell megfelelnie, illetve ez nem csak a mágiára, hanem bizonyos események kimenetelére is vonatkozik. Az egyes fejezetek elején "idézetek" találhatók a szabályokból, amelyek a következő történésekre utalnak.
A cselekmény abból a szempontból azért megfelel a szokásoknak, hogy van egy rémes főgonosz, akit a főhősöknek meg kell akadályozniuk a világuralom elérésében - és ki olvasna szívesen olyan könyvet, amelyben mégis sikerül neki? Az egyes szereplők sorsa azonban kevésbé megjósolható, és a jó erők győzelme is meglepő módokon jut el a végkifejlethez. A Horrors of the Dancing Gods végén azt is explicit szabály-idézetből tudhatjuk meg, hogy a szerző szándékosan hagyott lezáratlan szálakat egy esetleges folytatást lehetővé téve.
A fantasy szempontjából szokatlan vonás, hogy a mi létező világunkkal van némi átjárás, sőt, a történet egy szakasza az igazi világban játszódik.
A főhősök kisebb csoportban utaznak, keresnek valamit vagy valakit, és persze, közben mindenféle kalandba bonyolódnak. A szabályok pedig azt is megírják, hogy mindig kell lennie megoldásnak, az aktuális kutyaszorítóból kibúvónak - bár azt nem kötelező meg is találni.
Jó szórakozást annak, akinek felkeltettem az érdeklődését! Persze, megint csak angol nyelven megy.
Azzal kezdem, amit valahol a szerző is leír magáról: fantasy-jellegű történetet akart írni, ezért először is elolvasott egy csomót mások már megjelent műveiből. Az a benyomása támadt, hogy van két-három eredeti vázlat a történetfűzésre, a többi pedig ezek közül követi valamelyiket sekélyes változtatásokkal - más a főhős neve, más fajtához tartozik, más a rokonsági foka egy uralkodó-előddel, stb. Chalker nem kívánt beállni a sorba, a történet kerete is, bonyolítása is igencsak egyedire sikerült.
Más könyvsorozataiban is tetten érhető, hogy kedveli a párhuzamos univerzumok használatát. Itt ez azt jelenti, hogy a főhősök váratlanul átjutnak egy másik világba, ahol nem annyira a természeti törvényeken alapul a dolgok folyása, hanem a mágián. A fantasy művek szokásos fajtahasználata (emberek, elfek, félszerzetek, orkok, trollok) alaposan kibővült mindenféle fantáziaszülött lényre; a címadás dacára talán éppen az istenek képviseltetik magukat legkevésbé. A kötetek címei egyébként sem nagyon utalnak a történetre. A címfonal a River of Dancing Gods, a Táncoló Istenek Folyója nevét hordozza, amely egy Amazonas nagyságrendű hatalmas folyam abban a mágikus világban, de azon kívül, hogy közlekednek rajta, és lakják érdekes lények is, nincsen központi szerepe az eseményekben.
A mágikus keret alkamat ad arra, hogy az író folyamatosan "kibeszéljen" a kontextusból mintegy magyarázatul, mit miért úgy írt meg. A mágia ugyanis nem korlátlan, hanem egy monumentális szabálykönyv-gyűjteménynek kell megfelelnie, illetve ez nem csak a mágiára, hanem bizonyos események kimenetelére is vonatkozik. Az egyes fejezetek elején "idézetek" találhatók a szabályokból, amelyek a következő történésekre utalnak.
A cselekmény abból a szempontból azért megfelel a szokásoknak, hogy van egy rémes főgonosz, akit a főhősöknek meg kell akadályozniuk a világuralom elérésében - és ki olvasna szívesen olyan könyvet, amelyben mégis sikerül neki? Az egyes szereplők sorsa azonban kevésbé megjósolható, és a jó erők győzelme is meglepő módokon jut el a végkifejlethez. A Horrors of the Dancing Gods végén azt is explicit szabály-idézetből tudhatjuk meg, hogy a szerző szándékosan hagyott lezáratlan szálakat egy esetleges folytatást lehetővé téve.
A fantasy szempontjából szokatlan vonás, hogy a mi létező világunkkal van némi átjárás, sőt, a történet egy szakasza az igazi világban játszódik.
A főhősök kisebb csoportban utaznak, keresnek valamit vagy valakit, és persze, közben mindenféle kalandba bonyolódnak. A szabályok pedig azt is megírják, hogy mindig kell lennie megoldásnak, az aktuális kutyaszorítóból kibúvónak - bár azt nem kötelező meg is találni.
Jó szórakozást annak, akinek felkeltettem az érdeklődését! Persze, megint csak angol nyelven megy.
2018. november 1., csütörtök
A gombóc visszatér
Beruháztam egy Bernáth-féle nokedli-, nudli-, és krokettszaggatóra, és néhány dolgot újraértelmeztem a gombóckészítésről.
A túrógombóc korábban leírt receptje esetén a tészta gombócokká alakíthatósága is szempont. Muszáj emiatt több darát adagolni, mint amennyi a kifőtt gombóc állagához optimális volna. Megpróbáltam a krokettszaggatóba tölteni, és azzal széle-hossza azonos darabokat előállítani. Így a ráfordított idő nagymértékben lerövidül, és puhább masszával működik, ami a hagyományos esetben kezelhetetlenül kenődne. Igaz, a kapott 'gombócok' úgy néznek ki, mint egy túlméretezett gépi tarhonya, de azért sikerült őket morzsába hempergetni. A puhaságuk pedig nagyot javult ezzel a készítésmóddal.
A leírtak a burgonyás gombóctésztára is átvihetők, csak abba inkább liszt kerül.
A túrógombóc korábban leírt receptje esetén a tészta gombócokká alakíthatósága is szempont. Muszáj emiatt több darát adagolni, mint amennyi a kifőtt gombóc állagához optimális volna. Megpróbáltam a krokettszaggatóba tölteni, és azzal széle-hossza azonos darabokat előállítani. Így a ráfordított idő nagymértékben lerövidül, és puhább masszával működik, ami a hagyományos esetben kezelhetetlenül kenődne. Igaz, a kapott 'gombócok' úgy néznek ki, mint egy túlméretezett gépi tarhonya, de azért sikerült őket morzsába hempergetni. A puhaságuk pedig nagyot javult ezzel a készítésmóddal.
A leírtak a burgonyás gombóctésztára is átvihetők, csak abba inkább liszt kerül.
2018. június 12., kedd
MySQL adatbázis helyreállítása .frm és .idb fájlokból
Induló szituáció: a MySQL szerver kissé elhamarkodott inaktiválása (új gépre költözés során); az adatbázis kellene, a fájlok meg is maradtak a mappájukban.
Az új gépen új szervert kell telepíteni, aztán az elmentett .frm és .idb fájlokból (Innodb táblákról van szó) helyreállítani az adatbázist.
Ilyenkor a zember körülnéz a keresőben, hiszen mások már valószínűleg próbálkoztak ilyesmivel. Így is lőn, de persze többféle megoldási leírással. Az első, amit kiválasztottam, nem működött. A második némi kiegészítéssel igen. Íme:
A táblák szerkezete a .frm fájlokban található. Innen a mysqlfrm segédprogrammal lehet sql szkriptté alakítani. Ehhez szükséges a mysql-utilities csomag telepített volta. A parancs:
mysqlfrm –server=root:jelszó@localhost –port=3311 “<elérési út>/table.frm” > “<elérési út>/table.sql”A port nem a szerveré; tetszőleges elérhető portszám lehet.
Az új szerveren létre kell hozni az adatbázist. Ezután a fenti úton nyert sql szkriptek futtatásával a táblákat. Minden táblához létrejön egy neve.frm és neve.idb állomány. A következő lépésben az *.idb állományokat ALTER TABLE neve DISCARD TABLESPACE utasításokkal kivonjuk a forgalomból. A helyükre suttyomban bemásoljuk a régi táblák *.idb állományait. Ezekre Linuxban szükséges a tulajdonos és jogosultságok beállítása - a *.frm fájlokról le lehet lesni. A táblák adatait ALTER TABLE neve IMPORT TABLESPACE utasításokkal hozzuk a rendszer tudomására.
Nekem első kísérletre panaszkodott, hogy a row_format eltér. Másodszorra előbb módosítottam a tábla-létrehozó szkripteket, hogy stimmeljen.
A leírtak szerint visszaállított adatbázis a phpMyAdmin-ban minden megjelenítési kísérletre hatalmas hibaözönnel reagált, de ezek mellőzését követően hajlandó volt sql-be exportálódni. Az abból létrehozott újabb példánynak már nem volt efféle bánata. Nem nyomoztam utána, lehet, hogy az volt a hibák forrása, hogy a régi adatbázis Windowsos gépen élt, én pedig Linuxban igyekeztem új életre lehelni.
Az új gépen új szervert kell telepíteni, aztán az elmentett .frm és .idb fájlokból (Innodb táblákról van szó) helyreállítani az adatbázist.
Ilyenkor a zember körülnéz a keresőben, hiszen mások már valószínűleg próbálkoztak ilyesmivel. Így is lőn, de persze többféle megoldási leírással. Az első, amit kiválasztottam, nem működött. A második némi kiegészítéssel igen. Íme:
A táblák szerkezete a .frm fájlokban található. Innen a mysqlfrm segédprogrammal lehet sql szkriptté alakítani. Ehhez szükséges a mysql-utilities csomag telepített volta. A parancs:
mysqlfrm –server=root:jelszó@localhost –port=3311 “<elérési út>/table.frm” > “<elérési út>/table.sql”A port nem a szerveré; tetszőleges elérhető portszám lehet.
Az új szerveren létre kell hozni az adatbázist. Ezután a fenti úton nyert sql szkriptek futtatásával a táblákat. Minden táblához létrejön egy neve.frm és neve.idb állomány. A következő lépésben az *.idb állományokat ALTER TABLE neve DISCARD TABLESPACE utasításokkal kivonjuk a forgalomból. A helyükre suttyomban bemásoljuk a régi táblák *.idb állományait. Ezekre Linuxban szükséges a tulajdonos és jogosultságok beállítása - a *.frm fájlokról le lehet lesni. A táblák adatait ALTER TABLE neve IMPORT TABLESPACE utasításokkal hozzuk a rendszer tudomására.
Nekem első kísérletre panaszkodott, hogy a row_format eltér. Másodszorra előbb módosítottam a tábla-létrehozó szkripteket, hogy stimmeljen.
A leírtak szerint visszaállított adatbázis a phpMyAdmin-ban minden megjelenítési kísérletre hatalmas hibaözönnel reagált, de ezek mellőzését követően hajlandó volt sql-be exportálódni. Az abból létrehozott újabb példánynak már nem volt efféle bánata. Nem nyomoztam utána, lehet, hogy az volt a hibák forrása, hogy a régi adatbázis Windowsos gépen élt, én pedig Linuxban igyekeztem új életre lehelni.
2018. március 18., vasárnap
C-Tech Lexis EBR-61
Egy ideje kénytelen vagyok sok időt tölteni vonaton. Ezért beruháztam egy e-book olvasóra. Elolvastam számos ismertetőt és tulajdonosi véleményt, ezek után döntöttem a C-Tech Lexis EBR-61 megvétele mellett. Mivel erről elég kevés helyen találtam információt, leírom a benyomásaimat, hátha segítek vele valakinek a választásban.
A képernyő a fejlettebbnek tartott E Ink Carta 1024x758 felbontással. Érintős, van háttérvilágítása, amely állítható fényességű. Engem teljesen kielégít a láthatósága, még akkor is, ha a takarékosabb üzemmódra kapcsolom (ilyenkor azért csökken a kontraszt, és mintha a betűk is vékonyabbak lennének).
A készülék rendelkezik három fizikai gombbal is: előre- és visszalapozás, valamint az Android rendszer vissza funkciója az alapértelmezésük. A strapabírásukról még nem volt időm meggyőződni.
Az e-book olvasók a leírások szerint leginkább a képernyő frissítésekor használnak áramot. Tehát az egy feltöltéssel elérhető üzemelést nem annyira időben, mint inkább a lapozások számában lehetne mérni. Annyira nem vagyok mániás, hogy sok száz oldalt számontartsak (egyébként is gyanús, hogy a képernyőlapok nem azonosak a könyv lapszámozásával). Mindenestre két és fél kötet után még 60% fölötti az akku állapota. Pedig először sokat keresgéltem a helyet, ahol korábban a számítógépen tartottam egy könyvben. Kissé tartottam ettől a tulajdonságtól, mert cseh nyelvű oldalakon többen panaszkodtak a gyors lemerülésre. Nekem eddig ilyen gondom nem volt; az is igaz, hogy csak az alap olvasófunkciókat használom rendszeresen.
Lehetőség egyéb is volna, lehet wifire kapcsolódni, neten böngészni, hangfájlokat hallgatni. Felolvasást is lehet kérni, de angol nyelvű, és meglehetősen gépies hang. (Mondjuk magyarul engem nem is érdekel a dolog, csehül még kevésbé.)
Ami még érdekes lehet: a dobozban csak cseh és szlovák nyelvű minimális útmutató volt. A gépen van egy pdf állomány, amely valamivel részletesebb, csak jusson el az ember a megnyitásáig. Magam averziót táplálok a telefonokkal szemben, tehát abszolút kezdő voltam. Azért sikerült átvergődni a nehézségeken. A leírás angol nyelvű és egy Onyx BOOX C67 nevű gépé. Lehet, hogy nem csak a kínaiak koppintanak?
Akit az előbbiek nem riasztottak el, meg tudom nyugtatni, hogy a kezelőfelület nyelveként azért a magyar is választható.
Összességében eddig elégedett vagyok a kütyüvel, és a felsorolt technikai képességeket aránylag jó áron kínálja.
A képernyő a fejlettebbnek tartott E Ink Carta 1024x758 felbontással. Érintős, van háttérvilágítása, amely állítható fényességű. Engem teljesen kielégít a láthatósága, még akkor is, ha a takarékosabb üzemmódra kapcsolom (ilyenkor azért csökken a kontraszt, és mintha a betűk is vékonyabbak lennének).
A készülék rendelkezik három fizikai gombbal is: előre- és visszalapozás, valamint az Android rendszer vissza funkciója az alapértelmezésük. A strapabírásukról még nem volt időm meggyőződni.
Az e-book olvasók a leírások szerint leginkább a képernyő frissítésekor használnak áramot. Tehát az egy feltöltéssel elérhető üzemelést nem annyira időben, mint inkább a lapozások számában lehetne mérni. Annyira nem vagyok mániás, hogy sok száz oldalt számontartsak (egyébként is gyanús, hogy a képernyőlapok nem azonosak a könyv lapszámozásával). Mindenestre két és fél kötet után még 60% fölötti az akku állapota. Pedig először sokat keresgéltem a helyet, ahol korábban a számítógépen tartottam egy könyvben. Kissé tartottam ettől a tulajdonságtól, mert cseh nyelvű oldalakon többen panaszkodtak a gyors lemerülésre. Nekem eddig ilyen gondom nem volt; az is igaz, hogy csak az alap olvasófunkciókat használom rendszeresen.
Lehetőség egyéb is volna, lehet wifire kapcsolódni, neten böngészni, hangfájlokat hallgatni. Felolvasást is lehet kérni, de angol nyelvű, és meglehetősen gépies hang. (Mondjuk magyarul engem nem is érdekel a dolog, csehül még kevésbé.)
Ami még érdekes lehet: a dobozban csak cseh és szlovák nyelvű minimális útmutató volt. A gépen van egy pdf állomány, amely valamivel részletesebb, csak jusson el az ember a megnyitásáig. Magam averziót táplálok a telefonokkal szemben, tehát abszolút kezdő voltam. Azért sikerült átvergődni a nehézségeken. A leírás angol nyelvű és egy Onyx BOOX C67 nevű gépé. Lehet, hogy nem csak a kínaiak koppintanak?
Akit az előbbiek nem riasztottak el, meg tudom nyugtatni, hogy a kezelőfelület nyelveként azért a magyar is választható.
Összességében eddig elégedett vagyok a kütyüvel, és a felsorolt technikai képességeket aránylag jó áron kínálja.
2018. január 10., szerda
Mai zenei ajánlatom
Táncolni ugyan nem tudok (mást se), de a keringőket zeneként szívesen hallgatom. Most az általam ismertek közül a három legkedveltebbet hozom. Az elsőt szerintem mindenki ismeri, de azért a rend kedvéért legyen itt: Strauss Kék Duna keringője.
A második a Herkulesfürdői emlék Pazellertől. Ez volt az első keringő, amelyet egy helyiérdekű fúvószenekarban játszottam is. De azért nem csak emiatt kedvenc.
A harmadik pedig a virágok keringője Csajkovszkij Diótörő balettjéből. Azt olvastam valahol, hogy ennek a balettnek a megírására úgy kérték fel Pjotr Iljicset, és kissé húzódozott. Milyen lenne vajon a zene, ha még kedve is lett volna hozzá?
2017. november 19., vasárnap
Mai könyvajánlatom
A zenehallgatásom kívül olvasni is szeretek.
Kedvelem a sci-fi irodalmat. Ebből az egyszerű kijelentésből máris tudnék bonyodalmakat keverni, mert nem mindig egyértelmű, mely művek, és mennyire tartoznak bele. De most nem szándékozom itt leragadni.
Többféle szempont szerint lehet osztályozni a megjelent műveket. Felteszem, hogy az egymástól különböző stílusoknak, típusoknak megvan a maguk rajongótábora. A legtöbb olvasót vonzó szerzők művei többnyire magyar nyelven is elérhetők. Isaac Asimov, Arthur C Clarke, Stanislaw Lem, Brian W Aldiss, Robert Sheckley, és még hosszan folytathatnám a sort. A véletlen úgy hozta, hogy kezembe került egy könyv, amely írójának szerintem helye volna a sorban, mégsincs ott. Ő Jack L Chalker. Nagyszámú művet alkotott, amelyek gyakran összefüggő sorozatokat alkotnak. Ezek közül emelem ki azt, amely talán a legismertebb: a Well of Souls sorozatot. Nem tudom a magyarázatát, miért nem került lefordításra. Én szeretnék kedvet csinálni az elolvasásához.
Nem vagyok irodalmár, olyan szinten sem, hogy könyvismertetéseket írjak. Mindenesetre igyekszem elkerülni a poénok idő előtti leleplezését.
A színhely az emberekkel és más értelmes lényekkel benépesült világegyetem. A Föld helyéről nem esik említés, sem arról, hogy az ismert csillagok között merre járunk. Chalker nem technika-centrikus sem az űrbéli közlekedést, sem a helyiérdekű berendezések leírását illetően. Természetszerű, hogy rendelkezésre állnak, az eseményekben többnyire nincs jelentős szerepük.
A fantasztikum bizonyos szempontból tekinthető tudományosnak - a világ bonyolult és hatalmas számítógép jellegű berendezéssel irányítható. Az irányítás módja, és hogy a leírt dolgok, jelenségek mennyire reálisak, homályban marad. Többször egyidejűleg van jelen a materiális determináltság valamiféle mágiával, amely (feltehetően) végső soron szintén a központi irányítás alatt áll. Ismétlődő esemény, hogy a jelentősebb szereplők fizikai megjelenése megváltozik anélkül, hogy az önazonossága, a személyisége változna. Ez szerintem a kevésbé tudományos jellemzőkhöz tartozik.
A sorok között megbúvó egyik alapkérdés, mihez kezd egy civilizáció, ha kifogy a kihívásokból. A markovinak nevezett kultúra, amely az idők mélyében megalkotta azt a bizonyos mindenható számítógépet, látszólag eltűnt. Hová? Mi lett velük? A cselekményt mozgató konfliktus pedig akörül forog, hogy egy egyén vagy csoport megpróbálja önös céljai eléréséhez megszerezni a világ technikai jellegű irányítását. Persze, szükség van olyan szereplőkre is, akik ezt meg kívánják akadályozni, de róluk nem akarok részleteket elárulni.
A címben szereplő Well of Souls egy olyan bolygón található, amely mintegy tanműhelyként szolgált a markoviaknak az élet különböző formáival történő kísérletezéshez. Chalker eljátszik a fantáziájával: különféle küllemű lények változatos elven működő társadalmakat alkotnak a saját területegységükön.
Az egyes kötetekben egy vagy több főhős igyekszik elérni a célját ezen a Kútvilágon, közben interakcióba kerül sokféle lakóval. A cselekmény fűzése élvezetes, kalandos; ebben hasonlóságot vélek felfedezni Asimov történeteivel. Csak míg Asimovnál minden világon emberek - vagy esetleg robotok - akadnak az utazók útjába, itt az utazók csoportja is heterogén, a helybeliek pedig mindenhol másfélék.
Mint írtam, magyar kiadás nincsen. Tehát olyanoknak tudom ajánlani, akik a kényelmes olvasás szintjéig eljutottak az angol nyelvben. A kiinduló kötet a Midnight at the Well of Souls. Akinek megtetszik, valószínűleg keresni fogja a folytatásokat is. Chalker regénysorozatainak kellemes tulajdonsága, hogy nem tűnnek erőltetettnek a későbbi történetek sem, nem az egy rókáról minél több bőr esetei.
Kedvelem a sci-fi irodalmat. Ebből az egyszerű kijelentésből máris tudnék bonyodalmakat keverni, mert nem mindig egyértelmű, mely művek, és mennyire tartoznak bele. De most nem szándékozom itt leragadni.
Többféle szempont szerint lehet osztályozni a megjelent műveket. Felteszem, hogy az egymástól különböző stílusoknak, típusoknak megvan a maguk rajongótábora. A legtöbb olvasót vonzó szerzők művei többnyire magyar nyelven is elérhetők. Isaac Asimov, Arthur C Clarke, Stanislaw Lem, Brian W Aldiss, Robert Sheckley, és még hosszan folytathatnám a sort. A véletlen úgy hozta, hogy kezembe került egy könyv, amely írójának szerintem helye volna a sorban, mégsincs ott. Ő Jack L Chalker. Nagyszámú művet alkotott, amelyek gyakran összefüggő sorozatokat alkotnak. Ezek közül emelem ki azt, amely talán a legismertebb: a Well of Souls sorozatot. Nem tudom a magyarázatát, miért nem került lefordításra. Én szeretnék kedvet csinálni az elolvasásához.
Nem vagyok irodalmár, olyan szinten sem, hogy könyvismertetéseket írjak. Mindenesetre igyekszem elkerülni a poénok idő előtti leleplezését.
A színhely az emberekkel és más értelmes lényekkel benépesült világegyetem. A Föld helyéről nem esik említés, sem arról, hogy az ismert csillagok között merre járunk. Chalker nem technika-centrikus sem az űrbéli közlekedést, sem a helyiérdekű berendezések leírását illetően. Természetszerű, hogy rendelkezésre állnak, az eseményekben többnyire nincs jelentős szerepük.
A fantasztikum bizonyos szempontból tekinthető tudományosnak - a világ bonyolult és hatalmas számítógép jellegű berendezéssel irányítható. Az irányítás módja, és hogy a leírt dolgok, jelenségek mennyire reálisak, homályban marad. Többször egyidejűleg van jelen a materiális determináltság valamiféle mágiával, amely (feltehetően) végső soron szintén a központi irányítás alatt áll. Ismétlődő esemény, hogy a jelentősebb szereplők fizikai megjelenése megváltozik anélkül, hogy az önazonossága, a személyisége változna. Ez szerintem a kevésbé tudományos jellemzőkhöz tartozik.
A sorok között megbúvó egyik alapkérdés, mihez kezd egy civilizáció, ha kifogy a kihívásokból. A markovinak nevezett kultúra, amely az idők mélyében megalkotta azt a bizonyos mindenható számítógépet, látszólag eltűnt. Hová? Mi lett velük? A cselekményt mozgató konfliktus pedig akörül forog, hogy egy egyén vagy csoport megpróbálja önös céljai eléréséhez megszerezni a világ technikai jellegű irányítását. Persze, szükség van olyan szereplőkre is, akik ezt meg kívánják akadályozni, de róluk nem akarok részleteket elárulni.
A címben szereplő Well of Souls egy olyan bolygón található, amely mintegy tanműhelyként szolgált a markoviaknak az élet különböző formáival történő kísérletezéshez. Chalker eljátszik a fantáziájával: különféle küllemű lények változatos elven működő társadalmakat alkotnak a saját területegységükön.
Az egyes kötetekben egy vagy több főhős igyekszik elérni a célját ezen a Kútvilágon, közben interakcióba kerül sokféle lakóval. A cselekmény fűzése élvezetes, kalandos; ebben hasonlóságot vélek felfedezni Asimov történeteivel. Csak míg Asimovnál minden világon emberek - vagy esetleg robotok - akadnak az utazók útjába, itt az utazók csoportja is heterogén, a helybeliek pedig mindenhol másfélék.
Mint írtam, magyar kiadás nincsen. Tehát olyanoknak tudom ajánlani, akik a kényelmes olvasás szintjéig eljutottak az angol nyelvben. A kiinduló kötet a Midnight at the Well of Souls. Akinek megtetszik, valószínűleg keresni fogja a folytatásokat is. Chalker regénysorozatainak kellemes tulajdonsága, hogy nem tűnnek erőltetettnek a későbbi történetek sem, nem az egy rókáról minél több bőr esetei.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)