PyQT5 ügyek

Meglehetősen kezdő vagyok a fent említett rendszerben. Eddigi működésem során két olyan nyögvenyelős témába botlottam, amikről úgy gondoltam, tovább adok némi információt. A nagyon profik talán nem érzik úgy, amikor magyarázzák, hogy ezek a dolgok problémásak, a dokumentáció pedig nem túl bőbeszédű.

Az egyik ilyen a drag and drop - magyarabbul a húzd és ejtsd - műveletek megvalósítása. Nekem kisebb méretű képek mozgatására volt szükségem, és egy darabig keresőztem, mire bele kellett nyugodnom, hogy önmagukban nincsenek ilyenre felkészítve. Kellő elszántsággal valószínűleg ki lehetne terjeszteni a QImage vagy QPixmap osztályokat úgy, hogy önmagukban is húzhatók legyenek. De egyszerűbbnek tűnt ráültetni QLabel widgetre, az pedig alkalmas húzásra és ejtés fogadására is. A ráültetés a setPixmap(pixmap) tagfüggvény útján lehetséges. A neten lelhető példák bonyolultsága nem sokkal múlja felül a Hello, World szintet. Ráteszik a képet a QLabel elemre, hozzáadják a szülőhöz, és íme, látható. Ami a hozzám hasonló zöldfülűnek nem nyilvánvaló, az az, hogy ez a paintEvent függvény eredeti működését feltételezi. Ha azt az ember egyéb okból felülírja, akkor bele kell tennie a QPixmap kirajzolását is a megjelenéshez.
A húzás megkezdésekor lenyomjuk az egér bal gombját. A mousePressEvent függvénybe lehet beleírni, hogy mentse el a kezdő pozíciót - már ha szükségünk van ilyenre. A mouseMoveEvent függvényben pedig először is tisztázzuk, hogy le van-e nyomva a bal gomb, aztán létrehozunk egy QDrag objektumpéldányt. Ez fogja eljuttatni a célba azokat az adatokat, amelyeket szeretnénk. Ehhez alapesetben kell egy QMimeData típusú konténer. A Mime adattípusok szabványosak, így lehet másik alkalmazásba/ból is húzogatni dolgokat. Nekem a képre csak a felhasználó szemének vidítására volt szükségem, ezért a kínálatból a szöveg (text) adattípust választottam, ebbe kódoltam bele az átjuttatni kívánt adataimat. A drag objektumhoz hozzá lehet rendelni egy független QPixmap képet is, ez az, amit mozogni látunk a képernyőn. (Ide került az én képecském.) A drag exec_(mód) függvényével működtetjük a húzási effektust. A paraméterrel választhatunk, hogy pl. másoljuk a vonszolt adatcsomagot, vagy mozgatjuk. (Nekem QT.CopyAction.)
Az ejtés fogadásához, amely nálam szintén QLabel, kell egy kis előkészület: a setAcceptDrops(True) meghívása. A dragEnterEvent függvényben vizsgálatokat végezhetünk, hogy az adott érkező kívánatos-e. Ha igen, event.accept(), ha nem, event.ignore() . Végül aztán a dropEvent függvényben további vizsgálódás után kinyerjük a mimeData tartalmát és felhasználjuk. Megint csak accept-tel zárunk, ha minden rendben, és ignore, ha valamely szükséges feltétel nem teljesül.

A másik tárgykör, ami sok fejtörést okozott, a dialógusablak használata és a válasz birtokbavétele. Odáig sima ügy, hogy kapunk egy QDialog nevű alaposztályt, amely üres, tehát öröklés útján építünk rá egy sajátot, amely tartalmazza a megfelelő beviteli eszközöket, és kezelőgombokat. Utóbbiakhoz jól használható a QDialogButtonBox, ehhez jár többféle előre elkészített típus (OK, Cancel, Save, stb.). Ha használjuk, a buttonbox szignáljait csatlakoztatjuk az ablak accept, ill. reject slotjaihoz. Itt jött a bonyodalom, mert ha a slot függvényekbe tettem saját kódot, akkor sose sikerült tisztességes visszaadott értéket kapni. Akkor se, ha beleírtam az ősosztály meghívását. Pedig azt hittem, hogy a saját bekért adataimat ott kellene return-ba tenni. Az adatok visszaadásáról igazán írhattak volna valamit a dokumentációba. Végül a megoldást az jelentette, hogy egy külön függvénybe tettem ezt a return-t, az accept és a reject pedig felülíratlan maradt. Ilyen módon az ablak indítása (exec_) után a visszakapott eredményt a QDIalog.Accepted értékkel hasonlítva eldönthető, hogy kell-e értelmes adatot találni, és a külön visszaadó függvénytől (respond-nak neveztem) vesszük át az adatot. Nekem ugyan nem világos, hogy az ablak becsukódása után hogyan lehet még függvényt hívni benne, de működik.

A szemléltető programrészeket inkább képként illesztem be. Nincs kedvem a python program rendezett és színezett megjelenítésével vesződni, bár úgy sejtem, lehetséges.

 

Mai könyvajánlatom

 Mimsy Were the Borogoves 

 A kissé egzotikusnak látszó cím egyben egy fantasztikus novelláé is. A szerző Lewis Padgett, aki civilben Henry Kuttner és Catherine L. Moore. Magyar fordításról nincs tudomásom.
A cím egy sor egy sajátos versből, amely Lewis Carroll: Through the Looking Glass című művének a része. Nekem az a személyes emlékem fűződik hozzá, hogy a novellát évtizedekkel ezelőtt olvastam, amikor még tanultam az angol nyelvet. Nagyon igyekeztem lefordítani a versrészletet, de persze nem sikerült. Később az angolt tanító kollégámtól kértem támogatást, de ő valószínűleg nem olvasta a mesét eredetiben, mert nem tudott segíteni. Jóval utána egy alkalmi ismerős világosított fel a forrásról. A fordítás azért problémás, mert a lényegesebb szavak a halandzsa körébe tartoznak.
A felhasznált témakörök a mozgás térben-időben, valamint a világkép, a gondolkodásmód egyedfejlődése. Két gyerek alternatív befolyás alá kerülve szokatlan viselkedést alakít ki. És amikor a másirányú fejlődés beérik, váratlan dolog történik.
A részletek nem túl kidolgozottak sem az időgép vonatkozásában, sem az euklidészitől eltérő világrendében. Inkább a szülők reagálásán van a hangsúly, és azon, hogy az idő haladtával a fejlődés szétválása a megértést is lehetetlenné teszi. Minél kisebb a gyermek, annál fogékonyabb a más irányra, mert még nem rögzült annyira a számunkra ismert világkép. És mivel a kis gyermek játszik, tudatának fejlesztésében nagyon fontosak a játékszerei.
A halandzsa nyelven írt versrészlet kulcsszerepet kap a történetben. (Ezért szerettem volna annyira megfejteni a jelentését.)

A bejegyzés írásakor pl. a http://jabberwockland.blogspot.com/2007/03/mimsy-were-borogoves-by-lewis-padgett.html címen megtalálható a novella.
A Carroll mese magyarul is olvasható, a versbetétet többféleképpen is átköltötték. Az eredeti címe Jabberwocky. Magyar változatok (már amennyire...) Tótfalusy István: A Gruffacsór; Weöres Sándor: Szajkóhukky; Jónai Zs Balázs: Vartarjú; Kellner Dénes: A Morcadály. Ezek egyike sem illene a történet magyar fordításába, mert nagyon eltávolodtak az eredeti nyelvtani szerkezetektől.
   

Forrólevegős fritőz tapasztalatok

 Régen írtam ide. Egyelőre egy olyan témám van, ami már eléggé beérett.
Beruháztunk egy forrólevegős fritőzre. A hasábburgonyát mindig is szerettem, de macerás, és a hagyományos módon készítve sok olajat magába is vesz, még több pedig használtan marad utána. Ezért, amikor egy munkatársam beszélt az ő készülékéről, én is megkívántam.
Természetesen a tényleges vételt hosszas keresgélés és hasonlítgatás előzte meg. Végül a SilverCrest mellett döntöttem. Egyik érv, hogy van keverője, a másik, hogy két oldalról fűt: a serpenyőt is alulról. Más készülékek kosarát rázogatni kell keverésképpen. És ha nincs serpenyő, csak rácsos kosár, az ugyan szintén minden oldali hevítést jelenthet, de be is szűkíti a lehetőségeket. Az alapanyagokból távozó esetleges szaft valószínűleg kárbavész.
Hasonló keverő a Tefal gépeiben van, de azoknál nem sikerült kifacsarni a leírásból, fűtenek-e alulról.

A krumpli sütésére zseniális a masina. Az evőkanálnyi olaj inkább csak azért kell, hogy megszokottabb íze legyen. Beleteszem, beállítom a programját, és előre tervezhető idő múlva kiszórom a kész ételt. Ő termosztálja, ő keveri, semmi további dolgom vele. Közben lehet foglalkozni mondjuk, a másik fogással.
Hogy kissé többet mondjak egy promóciós szövegnél: én úgy értelmezem, hogy az idő a megfelelően felfűtött állapotban indul. Tehát beöntöm az olajkát, elindítom a friss burgonya (mindig azt használok) programot, hozzáadok két percet, és amikor elalszik a lámpa - elérte a hőfokot - akkor mehet a krumpli. Másrészt a leírás szerint 40 dkg friss alapanyagra készült a gép - és a program. Ez két személyre is elég szűkös. Legalábbis az én őseim között lehetett néhány hobbit is :-) . Kísérleteztem az adag emelhetőségével. Annyira nem rugalmatlan a dolog, de a sütési időt is emelni kell. És figyelni, hogy nem keveri-e ki a serpenyőből. Ez akár attól is függhet, milyen hosszúak a hasábok. Kb. 55 - 60 dkg még sikerülni szokott.
A másik nagyon bevált felhasználás a zöldségköret. Ezekből inkább a fagyasztottakat próbáltam. Vannak különféle serpenyős keverékek, de akár az egynemű vágott zöldbabból is jó. Itt az az érdekes, vannak-e az adott gyártmányban apróbb törmelékek, vagy olyan összetevők (pl. csemegekukorica), amelyek hamar túlpirulnak. Az elkészítés menete a krumpliéhoz hasonló, csak a kevés olajra szórok fűszert is. A fehérbors + curry keveréket szeretjük. Az időt viszont az adott keverékhez ki kell kísérletezni.
A harmadik csapásirány a brassói aprópecsenye. Ilyen ízűt és állagút hagyományos tűzhelyen nem tudok. És ehhez van szükség a serpenyőre. Mivel a hús valamivel több időt kíván, előbb elkészítem a krumplit, aztán a húst, a végén újra hozzáteszem a krumplit összehevítésre.
Amit próbáltam, de többet nem fogom: bőrös csirke csupaszon. Nem a sülttel van probléma, hanem azzal, hogy a bőr sülés közben serceg, zsírcseppecskéket fröcsköl. Ezek pedig még a légfúvás ellenében is bejutnak a fűtőcső köré. Annak a tájéknak a tisztítására láthatóan nem készült a gyártó. Szétcsavarozva lehetséges, de tökéletlenül. Nem szeretném, hogy emiatt hamar amortizálódjon a sütő.

Ez az eszköz szerény méretezésű. Mint már említettem két személyre (alkamanként szűkösen) elegendő. Nagyobb család ellátására legalábbis más gyártmányt érdemes keresni (láttam 9 l kapacitásút is), és megalkudni annak a képességeivel. Egy progam ideje kb. 35 - 40 perc, ha az ember többet indít egymás után, akkor az első étel várakozni fog, és a burgonya frissen a legjobb.

Ha már írtam a finom pirított zöldségről, megemlítem, hogy ha szaporítani kívánom a köretet, és nem bánom, ha valamivel magasabb energiatartalmú lesz, párolt bulgurral szoktam keverni. Az nem ilyen sütőben készül.

Mai könyvajánlatom

Léleklovas - avagy Folyam és Horgony sorozat

Ismét Jack L Chalker egy könyvfolyamáról van szó. A kalandos történet talán egy kicsit kevésbé magával ragadó, mint a korábban említettekben, azonban jóval világosabb és elgondolkodtatóbb eszmei hátteret kapunk bizonyos felhasznált sémákkal kapcsolatban, amelyek a szerző más műveihez is kulcsot adhatnak.

Párhuzamos univerzumok itt is felbukkannak; létezésükre most sem kapunk sem tudományos, sem azon kívüli indoklást. Feltehetően azért használja őket Chalker, mert a tudomány jelen állása szerint ugyan nem igazolható a létezésük, de hasonlóképp nem is kizárható. Tehát lehet olyan érzésünk, hogy a leírtak akár meg is történhetnének. (Bár ha messzebb mennék a gondolatmenettel, mondhatnám, hogy a gülüszemű, szép fiatal hölgyeket fogyasztó szörnyek létezése sem kizárható...)
A kulcsszerepet betöltő univerzum alkotója a Flux (Folyam), amely a leírásából is nehezen megfogható, valamiféle ős-energia, amely nélkülöz minden határozott formát és jellemzőt. Egy hatalmas felfedezés azonban lehetővé teszi az igába fogását, felhasználását. Átalakítható bármilyen anyaggá, bármilyen formában - akár élőlényekké is, illetve általa a már létező dolgok is korlátlanul módosíthatók. Ezek a műveletek azonban olyan bonyolultak, hogy csak a távoli jövő szuperszámítógépei képesek a megvalósításuk vezérlésére. És itt jön a képbe Chalker másik visszatérő motívuma, a mágia. Egyes emberek azzal a képességgel születnek, hogy közvetlenül, technikai segédlet nélkül kapcsolatba tudnak lépni a számítógépekkel, és rávenni azokat arra, hogy a kívánságaiknak megfelelő átalakításokat végrehajtsák. Az ilyesmire nem képes embertársaik számára ez teljesen varázslásnak látszik. És az elgondolás összevág azzal amit a Kútvilágon olvashatunk, hogy Nathan Brazil egy fő számítóközpontban viszi végbe az igazságszolgáltatást jelentő változtatásokat. De Ruddygore és társai is valamiféle matematikára alapozott mágiát művelnek a Táncoló Istenek Folyójának világában.
A sorozatban a létező világ jelentős problémáira látunk megoldáskeresést. A Föld erőforrásai már nem elégségesek a növekvő népesség számára, tehát más lakható világokat kellene találni - vagy a Flux segítségével kialakítani. Az alaptörténet egy ilyen mesterségesen lakhatóvá tett égitesten játszódik, amely eredeti állapotában a Szaturnusz óriás holdjához, a Titánhoz hasonló volt. A telepített számítógépes központok a saját korlátozott környezetükben ember számára élhető területeket alakítottak ki, ezek az Anchor (Horgony) megnevezést viselik. A közbeeső területeken szabadon áramlik a Flux, de az égitest egészét lefedi a számítógépes rendszer szabályos hálózata. Ezzel a hálózattal képesek kapcsolódni a "mágusok"; Anchorokon belül azonban nem működik a tudományuk.
A más univerzumba kerülő emberek elszigetelődnek. Erre többé-kevésbé számítanak a betelepítést tervezők, ezért sok egyszerű lakos kerül oda: földművesek, iparosok, stb. Közöttük új vallás alakul, amelyet felhasználnak azok, akik manipulálni akarják őket átfogóbb, vagy éppen önös célból. A történet szerint a társadalom szerveződése sajátos változásokon megy át; van, ahol és amikor a nők kerülnek domináns helyzetbe, van, hogy erre reakcióként férfiak hoznak létre a nőket alárendelt helyzetbe döntő felépítést. Ebből a szempontból inkább a szerző álláspontja szerinti fonákságok tárgyalása történik meg, igazi megoldási javaslatot nem érzékeltem. Annak a leírása viszont elég érdekes, milyen Chalker szemszögéből a tulajdonságaiban sarkított nő.
Egy másik problémacentrum az ember és a számítógép viszonya abban a vizionált korban, amikor az utóbbiak már kezdenek önállóan gondolkodó entitássá válni. Milyen viszonyt fognak kialakítani alkotójukkal, az emberrel? És melyikük a domináns? Ha az emberiség még egy darabig túlél és fejlődik, ez húsba vágó kérdéssé válhat.
Ami még érdekessége a sorozatnak, hogy kiderül, a jó és rossz is relatív. Az ember azt gondolná, hogy egyértelmű, ki melyik oldalt képviseli, aztán egyszer csak kételkedni kezd.

Mai könyvajánlatom

Jack L Chalkerről már volt szó korábban. Most egy másik könyvsorozatára igyekszem felhívni a figyelmet: a Dancing Gods - azaz táncoló istenek - sorozatra.
Azzal kezdem, amit valahol a szerző is leír magáról: fantasy-jellegű történetet akart írni, ezért először is elolvasott egy csomót mások már megjelent műveiből. Az a benyomása támadt, hogy van két-három eredeti vázlat a történetfűzésre, a többi pedig ezek közül követi valamelyiket sekélyes változtatásokkal - más a főhős neve, más fajtához tartozik, más a rokonsági foka egy uralkodó-előddel, stb. Chalker nem kívánt beállni a sorba, a történet kerete is, bonyolítása is igencsak egyedire sikerült.
Más könyvsorozataiban is tetten érhető, hogy kedveli a párhuzamos univerzumok használatát. Itt ez azt jelenti, hogy a főhősök váratlanul átjutnak egy másik világba, ahol nem annyira a természeti törvényeken alapul a dolgok folyása, hanem a mágián. A fantasy művek szokásos fajtahasználata (emberek, elfek, félszerzetek, orkok, trollok) alaposan kibővült mindenféle fantáziaszülött lényre; a címadás dacára talán éppen az istenek képviseltetik magukat legkevésbé. A kötetek címei egyébként sem nagyon utalnak a történetre. A címfonal a River of Dancing Gods, a Táncoló Istenek Folyója nevét hordozza, amely egy Amazonas nagyságrendű hatalmas folyam abban a mágikus világban, de azon kívül, hogy közlekednek rajta, és lakják érdekes lények is, nincsen központi szerepe az eseményekben.
A mágikus keret alkamat ad arra, hogy az író folyamatosan "kibeszéljen" a kontextusból mintegy magyarázatul, mit miért úgy írt meg. A mágia ugyanis nem korlátlan, hanem egy monumentális szabálykönyv-gyűjteménynek kell megfelelnie, illetve ez nem csak a mágiára, hanem bizonyos események kimenetelére is vonatkozik. Az egyes fejezetek elején "idézetek" találhatók a szabályokból, amelyek a következő történésekre utalnak.
A cselekmény abból a szempontból azért megfelel a szokásoknak, hogy van egy rémes főgonosz, akit a főhősöknek meg kell akadályozniuk a világuralom elérésében - és ki olvasna szívesen olyan könyvet, amelyben mégis sikerül neki? Az egyes szereplők sorsa azonban kevésbé megjósolható, és a jó erők győzelme is meglepő módokon jut el a végkifejlethez. A Horrors of the Dancing Gods végén azt is explicit szabály-idézetből tudhatjuk meg, hogy a szerző szándékosan hagyott lezáratlan szálakat egy esetleges folytatást lehetővé téve.
A fantasy szempontjából szokatlan vonás, hogy a mi létező világunkkal van némi átjárás, sőt, a történet egy szakasza az igazi világban játszódik.
A főhősök kisebb csoportban utaznak, keresnek valamit vagy valakit, és persze, közben mindenféle kalandba bonyolódnak. A szabályok pedig azt is megírják, hogy mindig kell lennie megoldásnak, az aktuális kutyaszorítóból kibúvónak - bár azt nem kötelező meg is találni.
Jó szórakozást annak, akinek felkeltettem az érdeklődését! Persze, megint csak angol nyelven megy.

A gombóc visszatér

Beruháztam egy Bernáth-féle nokedli-, nudli-, és krokettszaggatóra, és néhány dolgot újraértelmeztem a gombóckészítésről.
A túrógombóc korábban leírt receptje esetén a tészta gombócokká alakíthatósága is szempont. Muszáj emiatt több darát adagolni, mint amennyi a kifőtt gombóc állagához optimális volna. Megpróbáltam a krokettszaggatóba tölteni, és azzal széle-hossza azonos darabokat előállítani. Így a ráfordított idő nagymértékben lerövidül, és puhább masszával működik, ami a hagyományos esetben kezelhetetlenül kenődne. Igaz, a kapott 'gombócok' úgy néznek ki, mint egy túlméretezett gépi tarhonya, de azért sikerült őket morzsába hempergetni. A puhaságuk pedig nagyot javult ezzel a készítésmóddal.
A leírtak a burgonyás gombóctésztára is átvihetők, csak abba inkább liszt kerül.

MySQL adatbázis helyreállítása .frm és .idb fájlokból

Induló szituáció: a MySQL szerver kissé elhamarkodott inaktiválása (új gépre költözés során); az adatbázis kellene, a fájlok meg is maradtak a mappájukban.
Az új gépen új szervert kell telepíteni, aztán az elmentett .frm és .idb fájlokból (Innodb táblákról van szó) helyreállítani az adatbázist.

Ilyenkor a zember körülnéz a keresőben, hiszen mások már valószínűleg próbálkoztak ilyesmivel. Így is lőn, de persze többféle megoldási leírással. Az első, amit kiválasztottam, nem működött. A második némi kiegészítéssel igen. Íme:
A táblák szerkezete a .frm fájlokban található. Innen a mysqlfrm segédprogrammal lehet sql szkriptté alakítani. Ehhez szükséges a mysql-utilities csomag telepített volta. A parancs:
mysqlfrm –server=root:jelszó@localhost –port=3311 “<elérési út>/table.frm” > “<elérési út>/table.sql”A port nem a szerveré; tetszőleges elérhető portszám lehet.
Az új szerveren létre kell hozni az adatbázist. Ezután a fenti úton nyert sql szkriptek futtatásával a táblákat. Minden táblához létrejön egy neve.frm és neve.idb állomány. A következő lépésben az *.idb állományokat ALTER TABLE neve DISCARD TABLESPACE utasításokkal kivonjuk a forgalomból. A helyükre suttyomban bemásoljuk a régi táblák *.idb állományait. Ezekre Linuxban szükséges a tulajdonos és jogosultságok beállítása - a *.frm fájlokról le lehet lesni. A táblák adatait ALTER TABLE neve IMPORT TABLESPACE utasításokkal hozzuk a rendszer tudomására.
Nekem első kísérletre panaszkodott, hogy a row_format eltér. Másodszorra előbb módosítottam a tábla-létrehozó szkripteket, hogy stimmeljen.

A leírtak szerint visszaállított adatbázis a phpMyAdmin-ban minden megjelenítési kísérletre hatalmas hibaözönnel reagált, de ezek mellőzését követően hajlandó volt sql-be exportálódni. Az abból létrehozott újabb példánynak már nem volt efféle bánata. Nem nyomoztam utána, lehet, hogy az volt a hibák forrása, hogy a régi adatbázis Windowsos gépen élt, én pedig Linuxban igyekeztem új életre lehelni.