2023. november 11., szombat

Terápia dióhéjban

 Talán nem árt, ha minél előbb megmagyarázom a címadást. Ez egy YouTube csatorna egyenes fordítása (Therapy in a nutshell). És leginkább ez ösztönzött arra, hogy a blogra is kitegyem ezt a témát.


Azt nem tudom, hogy az ajánlatlistában történt megjelenése egy véletlengenerátor műve, vagy volt valami köze az előzőleg nézett videókhoz. Eleinte inkább azért hallgattam, hogy gyakoroljam a hallott angol nyelvű szöveg megértését, és ehhez előnyös, ha érdekel is, amiről szó van. Azután már inkább a kapott információk miatt kerestem a további részeket. És ahogy kezdett összeállni a kép, időnként sóhajtottam, miért nem hallhattam mindezt úgy 45 évvel ezelőtt. Persze, ennek különféle szintű akadályai lettek volna. Úgymint a csatorna készítője még nem is volt életben, a felhasznált elméletek egy részét még nem alkották meg, angolul még csak olvasni tudtam valamennyire, és az eltelt évtizedek alatt sok mindent fölszedtem itt-ott, ami legalábbis elősegíti, hogy úgy értsem az elhangzottakat, ahogyan. Az már elhanyagolható apróság, hogy videomegosztó média sem volt.

De hogy a dologra térjek, Emma McAdam több videosorozatot is készített, amelyekben elsősorban a szorongásos problémákkal küzdőknek ad tanácsokat. A teljesség kedvéért azonban elméleti ismertetőket is kapunk. Az alábbi például a helyére teszi a szorongás kialakulásának tényezőit: 



 Van, amiben megerősíti a korábbi elképzeléseimet, és van, amiben újat is mond. Eddig úgy tudtam, hogy az idegrendszer az első életévben alakul véglegessé, és azok a hatások, amik akkor érik az embert, maradandó nyomot hagynak. De a hallottak szerint azért dinamikusabb, plasztikusabb az idegrendszer működése, és oda-vissza érvényesülnek a hatások még felnőttkorban is: a környezet alakítja az agyat, az agy bizonyos jellemzői pedig meghatározzák a környezeti hatásokra kialakuló reakcióinkat.

A szorongás és a depresszió kémiai meghatározottsága és befolyásolhatósága  a témája a második konkrét ajánlatomnak:


A folytatása:


És itt hivatkoznék egy másik személyre is, akire a neten figyeltem fel: Dr. Máté Gáborra. Nagyon sok előadást, beszélgetést, fórumot lehet találni, amelyekben szerepel, néhány magyar nyelvűt is. De magyarul már érezhetően nehezebben fogalmaz, és az angol nyelvű anyagok sok esetben szakmaibbak is. De ismétlődően felbukkan a véleménye, hogy a kultúránk toxikus, és rengeteg mentális, illetve pszichoszomatikus probléma forrása. Ez eléggé egybecseng Emma második előadásával.

Máté doktor arcán nyomot hagytak az átélt viszontagságok. Sok minden ismétlődik a hanganyagaiban, ezek egyike, hogy saját sorsáról beszél, arról, hogy a világháború és zsidóüldözés körülményei között anyja egy idegen gondjaira bízta, mert a saját túlélését akkora veszélyben érezte. És még idős korában is hat rá az akkor átélt trauma. Nagyon fontosnak tartom azt, ahogyan ő a traumát értelmezi: nem a külső esemény a trauma, ami az egyénnel történik (háború, természeti katasztrófa, családon belüli erőszak, stb.), hanem az a hatás, amit az átélő személyiségében kivált. Ismétlődő megállapítás az is Dr. Máténál, hogy kimondottan testi megbetegedések - elsősorban autoimmun problémák, és daganatok - esetében sok tapasztalati adat támasztja alá az összefüggést pszichikai okokkal, főként olyankor, amikor az egyén elfojtja valamilyen feszültségét. De talán jobb, ha meghagyom neki a részletek kifejtését; ajánlok néhány videót a sokból:

 


A trauma, vagy Trauma (ez a megkülönböztetés is Máté Gáboré) kialakulása tehát függ az egyén biológiai adottságaitól, és mivel a környezet hatásai is módosítják azokat, az előéletétől is. És itt kapcsolnék még egy megközelítést, amely inkább pszichológiai szintű. Az emberek érzékenysége az előzőek szerint különböző. Vannak, akik azonos objektíve mérhető hatásokra intenzívebben reagálnak, mint mások. Angol terminológiával highly sensitive person (HSP) megnevezéssel illetik őket, magyarul szuperérzékenység a titulus. Példa: https://hvg.hu/pszichologiamagazin/20221115_Ha_on_is_szupererzekeny_akkor_tudja_mi_a_szenvedes_e_harsany_vilagban (Már az URL is elég beszédes...)

Logikai metszetet vezet elő Dr. Jonice Webb: 


Ide csak annyit fűznék, hogy a traumát kiváltó esemény nem biztos, hogy feltűnő, harsány.

A következő video alkotója egy, a szokásostól eltérő típusú veszteségre hívja fel a figyelmünket:



Lassan annak kellene következni, hova akartam eljutni az eddigiekkel. Amint sejthető, eléggé alapos átfedéseket vélek a saját sorsommal és állapotommal. Többnyire inkább a diagnózis tájéka, de nem árt minél pontosabban körvonalazni a problémákat ahhoz, hogy a megoldásukhoz tudjunk fogni. A címadó sorozat pedig sok gyakorlati ötletet is ad a javuláshoz. Elég kicsi az esély, de hátha valaki ezen a blogon keresztül értesül ezekről az információforrásokról, és talán még hasznát is veszi. Legyen úgy!

De ha más nem, lehet a dologban valami Midasz király borbélya effektus is. Én is elmormolom itt, ami tudomásomra jutott, aztán egyszer hátha nő innen egy nádas, amely világgá suttogja :-)


Még azoknak is szeretnék mutatni valamit, akiknek az angol nyelv akadály (jut eszembe, Máté doktor artikulációja nem a legkönnyebben érthető, Emma pedig igyekszik minél többet elmondani, és emiatt időnként eléggé felgyorsít). Próbáltam keresgélni, magyar nyelven van-e hasonló anyag. Van, csak jóval kevesebb, és korlátozottabb tematikájú. Egy példa:


A hölgy hivatkozik Dr. Jonice Webbre, akitől én is ajánlottam.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése