Kiemelkedő lett az idei töktermés. Olyan felhasználáson törtem a fejem, hogy minél kevesebb cukor kelljen hozzá. Nem mintha résztvevője lennék a divatos cukorhisztinek, hanem mert a cukor méregdrága.
Egy ideje szokásom lekváros gombócot főzni. A 'gyors szilvásgombóc' forrázott tésztájából, csak nem bele töltöm, hanem fogyasztáskor teszem rá. Így sokkal egyszerűbb.
Gondoltam, kipróbálom olyan változatban, hogy forrázott liszt helyett tökpéppel lazítom. A mennyiségeket nem mértem, csak becslés alapján írom. A tök úgyis van olyan változékony alapanyag, hogy nem sokat jelentene a dekázás. Tehát kb. fél kilónyi puhára főtt, szétnyomott tökhöz tettem kb. 10 dekányi grízt. Ezzel egy ideig hagytam állni, hogy a gríz vegyen magába minél több nedvességet. Utána elkevertem benne egy tojást, és annyi lisztet adagoltam, hogy az állaga egy kalácstésztára emlékeztetett. Itt lefékezek egy kicsit: ugyan gombócot írtam, de én nem kézzel szoktam gömböket alakítani, hanem a Bernáth-féle eszközbe töltöm a tésztát, és a kroketthez méretezett rostán nyomom ki. Nem hosszúkás rudakat vágok, hanem széle-hossza-egy hengerkéket; leginkább egy hatalmas gépi tarhonyaszemhez hasonlítanak. Kifőzés után a szokott módon pirított zsemlemorzsába hempergettem.
A gombócok állaga megfelelő lett, a színük szép sárga, az ízük pedig a töknek köszönhetően eleve édeskés. Úgyhogy erre a tésztára nem kellett cukrot szórni, csak ízlés szerinti lekvárral elfogyasztani.
Aki hagyományosan csinálna gombócokat, annak érdemes lehet valami zsiradékot is tenni a tésztába, mert a leírt módon elég ragadós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése