Mai zenei ajánlatom

A sheng egy régi kínai hangszer; több, mint 3000 éves ábrázolásai is ismeretesek. Az alábbi videóban egy avatott játékos tart bemutatót a használatából.

Firefox 46.x Linuxban

A Mozilla kísérlete, hogy a böngésző GTK témát használjon, finoman szólva nem kiforrott. Az még a kisebbik baj, hogy a select gombok rondák, de jó néhány kezelőelem egyszerűen nem látszik. Pl. a csúszka a gördítősávban, a checkboxok határolóvonala, a menük segédsávja.
A használhatóság viszonylag könnyen visszaállítható, ha rábeszéljük, hogy ne az alapértelmezett témát használja. Ehhez rendszergazdiként meg kell szerkeszteni az indító állományt: /usr/bin/firefox . A beszúrandó sor
export GTK_THEME=radiance
A már benne levő export utasítás után jó helyen van. Aztán a következő újraindítást követően ismét emberien néznek ki a dolgok.

Pizzoid

A melegszendvics, a pizza és a pompos nem állnak messze egymástól. Kenyéren, vagy azzal rokon tésztán valamilyen feltét - amelynek leginkább csak a fantázia szab határt - sütőben megsütve, vagy legalább kissé megpirítva. Az alábbi készítmény először melegszendvicsként készült, mostanában saját tésztán sül. A 2 éves unokámnak nagy kedvence lett.
A tészta a nagyobbacska tepsi méretéhez 60 dkg lisztből, 10 dkg margarinból, 3 kávéskanál sóból és 2 evőkanál búzakorpából készül. 5/6 dkg élesztőt szoktam használni. Először kevés lisztben megfuttatom az élesztőt, utána dagasztom össze a hozzávalókat. Folyadékként tejet vagy valami kéznél levő aludttejfélét használok, a kenyérnél egy árnyalattal puhább tésztát készítek. Ha félig megkelt, beleegyengetem a tepsi aljába, és hagyom még kelni.
A rávaló kb. 30 dkg, 5 dkg margarinnal simára tört túró, 20 dkg kenőmájas (a fél kilós olcsó fajtából), aprított vöröshagyma (ízlés szerint, ez is kb. 20 - 30 dkg), annyi tejföl, hogy a puha tésztára rá lehessen kenni, és kevés fűszer: bors, majoranna, egy csipet őrölt kömény.
180 fokos sütőben sül, akkor nyilvánítom késznek, amikor a kilátszó tésztaperem zsemleszínű.

Mai zenei ajánlatom

Ismét visszatérek a szerfölött egzotikus, de kellemes hangzásokhoz, amit a tuva és mongol éneklők tudnak produkálni. Most az Alash (legalábbis angolos átiratban) tuva együttes műsorára hivatkozom.

Ezúttal pedig a mongol Khusugtun együttes következik.

Ugyanezen együttes egyik tagja egyszemélyes felvételen.

Habos sajtkrémes sütik

Felfedeztem egy új süteménycsaládot. Az alapjuk két speciális termék: a Pilos félzsíros friss sajt és a Meggle cukrászhab. Valószínűleg más hasonló krémsajtokkal is működik a dolog, de azokat nem próbáltam. Ami a tejszínpótlót illeti, önmagában szerintem nem közelíti eléggé a tejszín ízét, ellenben könnyen felverhető kemény, strapabíró habbá. A kétféle anyag íze pedig jól kiegészíti egymást, úgy már sokkal tejszínszerűbb.
A süti eszmei őse a sajttorta volt, amit a krémsajtból készíteni lehet. De szerettem volna könnyebb, habos feltétet, így jutottam el a cukrászhabos keverékhez. Az élvezeti értéket (és az energiatartalmat is...) emeli valamennyi zsiradék hozzáadása. Ez lehet vaj, margarin, de van, hogy csak 20 %-os tejfölt adok hozzá. És persze lehetne a krémsajt eleve zsírosabb (Mascarpone), csak az drágább.
Az ízesítésre egyik lehetőség valamilyen gyümölcs. Csináltam eltett meggyből úgy, hogy a levét zselatinnal kocsonyásodóvá tettem, a végén pedig a meggyhúst is a töltelékbe kevertem. Hűtőbe téve jól vágható lett az állaga. Csináltam citromízű zselével, de ez még kapott külön citromaromát is, mert nagyon felhígult volna.
Lehet más jellegű ízesítést is alkalmazni: vanília, csoki, kávé. Ezeknél pudingot főzök, szintén felerősítem a megfelelő aromával.
A cukorról nem írtam külön, ez legyen mindenkinek a saját ízlése szerinti mennyiség.
A tészta-alap esetén nekem nem annyira szimpatikus a kekszdarálék, inkább sütök egy piskóta jellegű valamit. Próbáltam azt is, hogy a tiramisuhoz hasonlóan babapiskótával rétegeztem össze a habos krémet. Csak akkor nem árt a piskótákat félig megnedvesíteni - a konkrét esetben pótkávét használtam tekintettel zsenge korú unokámra. A krémje pedig nagyjából stracciatella volt: vaníliás durva étcsoki-reszelékkel.

Ez történetesen a citromos változat.

Kubuntu 15.10

Egyelőre maradok a Kubuntunál. Ha beigazolódnak a hírek, hogy leállnak vele, majd kénytelen leszek szétnézni, mivel tudom helyettesíteni.
Az új kiadás néhány napja került föl. Nagyon sokféle tevékenységet még nem végeztem benne, eddig egy hibába futottam bele: nem volt hang. Ilyesmi megesett már korábban is, voltak emlékeim arról, minek kell utánanézni.
A gépemben két hangforrás is van, egyik az alaplapon, a másik a videokártyán. Gondolom, a csatlakozók vannak olyan módon bekötve, hogy akkor hallok valamit, ha az alaplapi működik. Telepítéskor általam ismeretlen okból előfordul, hogy a rendszer a másikat állítja be alapértelmezettként. Erre az az orvosság, hogy rendszergazdiként átírom a /etc/modprobe.d/alsa-base.conf fájlt. A végéhez hozzáadom ezt a sort:
options snd slots=snd_hda_intel, snd_hda_codec_realtek
A lényeg, hogy az első helyen álló lesz az alapértelmezett.

Az első bejegyzés óta a Luzon szigeti Bombon-tó díszelgett a háttérképemen. Most kedvem támadt újítani, ezentúl így fest a munkaasztal:

Ő a Cerro Chaltén Argentínából.

Mai zenei ajánlatom

Az egyik legrégibb nagy civilizáció a kínai. Természetesen ott is zenéltek és zenélnek az emberek. Az én zenei iskolázottságom az európai stílusokra vonatkozik, a kínai muzsikáról sokszor nemigen tudom megállapítani, hogy népi vagy műzene, sem azt, hogy hagyományos, vagy modern. Csak gyanítom, hogy a felsorolt kategóriák gyakran eléggé keverednek a hallott művekben.

Az alább hivatkozott darab andalító, lágy hangzású, melodikus. A feltöltés címe szerint a valaha hallható legszebb kínai zene. Ilyesmiben ugyan nem lehet objektív és abszolút érvényű rangsort állítani, de nekem is nagyon tetszik.
Nagyszámú hasonló található a YouTube-on, gyakran relaxációs megjelöléssel. És az is elég jellemző, hogy szép képeket fűznek össze hozzá a szem számára. Kína természeti látványosságai lenyűgözőek.