Ismét egy megosztásra érdemes eset egy kütyüvel.
Vettem egy vezeték nélküli kapucsengőt. 'Kici, óccó', made in PRC. A telepítés utáni második hónapban kezdett rendetlenkedni. Előbb azt gondoltam, a külső egységben gyártóilag adott elem régi, kimerült. De nem. Az újjal is sok-sok nyomásból egyszer szólalt meg. Gyanakodtam érintkezési hibára, de nem sikerült igazolni. Próbáltam a mikrokapcsoló helyett csavarhúzóval rövidre zárni a megfelelő forrasztási pontokat, ez sem volt az igazi ok. Végül szemügyre vettem a nyáklapot. Van rajta egy soklábú izé, meg néhány kisebb. A többi bigyó között feltűnt egy, amelyben egy pici csavar csücsül, fölötte a nyáklap ki van fúrva, hogy hozzáférhető legyen. És felsejlett a használati útmutató, mely szerint a nyomógombos egység össze van hangolva a dalolóval, csak a párjával értik meg egymást. Ennek az az értelme, hogy ha netán több szomszéd is ugyanilyet használ, egy csengetés ne riassza az összeset. Ez alapján úgy gondoltam, a két szerető szív tisztabúzája közé keveredhetett valami okból konkoly. És így lőn, a csavar óvatos elforgatásával helyreállt a kommunikációs egyetértés.
Tanulság: ha egy efféle szerkezet beszünteti a működést, az még nem biztos, hogy reménytelen a helyzet. (Ezt sugallta az a tény, hogy időnként igenis, képes volt megszólalni.)
És megint csak egy költőies kérdés: az akár hőmérsékletingadozástól is elmozdulni képes csavaros hangolás helyett miért nem digitális kóddal azonosítja a nyomógombos egységet a csengető? Úgy drágább volna a gyártás? De akkor már azt is megkérdezem, miért nem vízhatlan a kültéri használatra tervezett holmi? A Góbi-sivatagban lakik a tervező?
2014. május 12., hétfő
2014. április 21., hétfő
Képek Kamcsatkáról
Ezt a bemutatót e-mailben kaptam, és kerestem rá módot, hogy közzétegyem. Vulkánok, gejzírek, medvék...
Kamcsatkai képek from Belohin
2014. április 1., kedd
Mai zenei ajánlatom
A hivatkozott előadás kapcsán három név merül föl. Johann Sebastian Bach és Antonio Vivaldi nem szorulnak bemutatásra a barokk zene kedvelői számára. Mindkettőjük zenéjét naphosszat el tudnám hallgatni.
Matthias Höfs mögött még nincs akkora időtartam, hogy ennyire ismert legyen. De trombitajátéka érdemessé teszi arra, hogy a majdani utókor is emlékezzen rá. Magam is tanultam rézfúvós hangszeren, tehát az átlagos hallgatónál talán jobban tudom, milyen nehéz ilyen színvonalon kijátszani a rebbenésnyi cifrázatokat, vagy tartósan gyors harminckettedeket pattogtatni.
Matthias Höfs mögött még nincs akkora időtartam, hogy ennyire ismert legyen. De trombitajátéka érdemessé teszi arra, hogy a majdani utókor is emlékezzen rá. Magam is tanultam rézfúvós hangszeren, tehát az átlagos hallgatónál talán jobban tudom, milyen nehéz ilyen színvonalon kijátszani a rebbenésnyi cifrázatokat, vagy tartósan gyors harminckettedeket pattogtatni.
2014. március 26., szerda
Új weboldalt indítottam
A blog nem mindenféle tartalomhoz ideális. Helyben futó webes programokhoz pl. nem. Ezért ezeket mostantól a https://belohin.github.io/workshop/
alatt teszem közzé.
A kaleidoszkóp szerintem jól sikerült, ebben a kategóriában (html5 canvas) a neten nem találtam hasonló tudásút.
A kaleidoszkóp szerintem jól sikerült, ebben a kategóriában (html5 canvas) a neten nem találtam hasonló tudásút.
Megjegyzés: A hivatkozást az aktuálisra változtattam 2024. 05. 19.
2014. január 16., csütörtök
Mai zenei ajánlatom
Gyönyörű orosz népdal Mihail Kruglov szólójával. Ehhez sok kommentár nem is kívánkozik
2014. január 13., hétfő
Somlói galuska
Vigyázat, a most következő tartalom az elkötelezett kalóriaszámlálók nyugalmának megzavarására alkalmas!
A somlói galuska az egyik legfinomabb, eredeti magyar édességünk. Hogy melyik az eredeti receptje, azt nem tudom, de olvastam már olyat, hogy minimum egy tyúkfarm tulajdonosának kellene lenni hozzá. A másik véglet szerint mindenféle egyetlen krémmel leöntött kész tortalapot vagy babapiskótát is somlói galuskának titulálnak - olykor elétéve a hamis jelzőt.
Nehéz határokat vonni, hogy milyen eltérések engedhetők meg ahhoz, hogy még jogos legyen az elnevezés.
Itt az ideje, hogy én is állást foglaljak ebben a nemzeti sorskérdésben.
Magam is takarékosabb változatot hívok somlóinak, de a saját értékrendembe beletartozik, hogy meglegyen a háromféle tészta-alap és a háromféle öntet, ha kompromisszumokkal is. Készséggel elismerem, hogy a tojásos alapból főzött öntetek finomabbak, mint a pudingporral készülők. Azt is elhiszem, hogy a piskóta a legkönnyebb tésztaféle. De a sárgakrémnél megbékélek a vaníliapudinggal, és nem igazi piskótát sütök, hanem inkább könnyű kavart tésztát. Utóbbit jobban is szeretem, a piskótát fojtósnak tartom, bár ebben az esetben átitatják a nedvek. További jellegzetesség, hogy nem kakaós, hanem kávés a sötét tésztám. Ez nem saját találmány, valahol egyszer olvastam, és nekem így jobban ízlik.
Fehér tészta: 3 tojássárgába belekeverek 12 dkg olajat úgy, mintha majonézt készítenék, 15 dkg cukorból 1/8 l vízzel szirupot főzök, lehűtve hozzákeverem, egy részét visszatartom, mert stabilizálja a tojáshabot. (Nem esik össze olyan könnyen a többihez keverésnél.) Ezután jön a hab a szirup maradékával, és 25 dkg liszt 1/3 sütőporral.
Kávés tészta: A fenti készítés víz helyett feketekávéval.
Diós tészta: Ebbe több cukor kívánkozik: 18 dkg, 2 dl víz, és még 15 dkg darált dió a végén.
A tésztákat nagy, lapos tepsiben sütöm. Megjegyzem, a leírt mennyiség igen bőséges, általában a fele megy a fagyasztóba a legközelebbi felhasználásig. A tepsi mérete indokolja ezt a módszert.
Felkockázom olyan 1.5 - 2 cm méretre.
Sárgakrém: vaníliapuding zacskónként kb. 5 dkg margarinnal elkeverve. A fenti (fél) tésztaadaghoz 1 l tejből készítem.
Cukorszirup: 10 dkg cukor, 1 dl víz, 1/2 dl rum.
Csokiöntet: 10 dkg cukor, 2 evőkanál kakaópor, 1 tábla étcsoki, 3 dl tejszín.
Ha minden elkészült, nagy üvegtálban összerakom: tésztakockák fele megöntözve a cukorszirup felével, közé darabos dió és mazsola, aztán csíkokban a sárgakrém és a csokiöntet fele. Utána ugyanez ismételve a hozzávalók maradékából. Hűtőbe teszem, tejszínhabbal tálalom.
A somlói galuska az egyik legfinomabb, eredeti magyar édességünk. Hogy melyik az eredeti receptje, azt nem tudom, de olvastam már olyat, hogy minimum egy tyúkfarm tulajdonosának kellene lenni hozzá. A másik véglet szerint mindenféle egyetlen krémmel leöntött kész tortalapot vagy babapiskótát is somlói galuskának titulálnak - olykor elétéve a hamis jelzőt.
Nehéz határokat vonni, hogy milyen eltérések engedhetők meg ahhoz, hogy még jogos legyen az elnevezés.
Itt az ideje, hogy én is állást foglaljak ebben a nemzeti sorskérdésben.
Magam is takarékosabb változatot hívok somlóinak, de a saját értékrendembe beletartozik, hogy meglegyen a háromféle tészta-alap és a háromféle öntet, ha kompromisszumokkal is. Készséggel elismerem, hogy a tojásos alapból főzött öntetek finomabbak, mint a pudingporral készülők. Azt is elhiszem, hogy a piskóta a legkönnyebb tésztaféle. De a sárgakrémnél megbékélek a vaníliapudinggal, és nem igazi piskótát sütök, hanem inkább könnyű kavart tésztát. Utóbbit jobban is szeretem, a piskótát fojtósnak tartom, bár ebben az esetben átitatják a nedvek. További jellegzetesség, hogy nem kakaós, hanem kávés a sötét tésztám. Ez nem saját találmány, valahol egyszer olvastam, és nekem így jobban ízlik.
Fehér tészta: 3 tojássárgába belekeverek 12 dkg olajat úgy, mintha majonézt készítenék, 15 dkg cukorból 1/8 l vízzel szirupot főzök, lehűtve hozzákeverem, egy részét visszatartom, mert stabilizálja a tojáshabot. (Nem esik össze olyan könnyen a többihez keverésnél.) Ezután jön a hab a szirup maradékával, és 25 dkg liszt 1/3 sütőporral.
Kávés tészta: A fenti készítés víz helyett feketekávéval.
Diós tészta: Ebbe több cukor kívánkozik: 18 dkg, 2 dl víz, és még 15 dkg darált dió a végén.
A tésztákat nagy, lapos tepsiben sütöm. Megjegyzem, a leírt mennyiség igen bőséges, általában a fele megy a fagyasztóba a legközelebbi felhasználásig. A tepsi mérete indokolja ezt a módszert.
Felkockázom olyan 1.5 - 2 cm méretre.
Sárgakrém: vaníliapuding zacskónként kb. 5 dkg margarinnal elkeverve. A fenti (fél) tésztaadaghoz 1 l tejből készítem.
Cukorszirup: 10 dkg cukor, 1 dl víz, 1/2 dl rum.
Csokiöntet: 10 dkg cukor, 2 evőkanál kakaópor, 1 tábla étcsoki, 3 dl tejszín.
Ha minden elkészült, nagy üvegtálban összerakom: tésztakockák fele megöntözve a cukorszirup felével, közé darabos dió és mazsola, aztán csíkokban a sárgakrém és a csokiöntet fele. Utána ugyanez ismételve a hozzávalók maradékából. Hűtőbe teszem, tejszínhabbal tálalom.
2014. január 5., vasárnap
eSpeak telepítése Kubuntu 13.10-re
Beszédszintetizátort kerestem a Linuxra. Rá is leltem a többi között az eSpeak programra, amely a referenciák szerint megfelelőnek látszott. Mivel a csomagkezelőben nem találtam meg, forrásból kíséreltem meg a fordítást. Azonban valami nem volt rendben, mert a kész program nem beszélt, csak írásban közölte, hogy nem sikerült inicializálni a PortAudio hangot.
Ilyenkor ugyebár az ember a legjobb barátjához, a keresőhöz fordul. Lelt is nekem megoldást a LaunchPad térségeiben. Ennek szellemében a forrás helyett egy alternatív csomagtérből lehet kész csomagot telepíteni:
sudo add-apt-repository ppa:berkon/ppa
sudo apt-get update
sudo apt-get install espeak
Most már vidáman gagyog a gépem.
Ilyenkor ugyebár az ember a legjobb barátjához, a keresőhöz fordul. Lelt is nekem megoldást a LaunchPad térségeiben. Ennek szellemében a forrás helyett egy alternatív csomagtérből lehet kész csomagot telepíteni:
sudo add-apt-repository ppa:berkon/ppa
sudo apt-get update
sudo apt-get install espeak
Most már vidáman gagyog a gépem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)