Kezdetben vala a babos pogácsa, amelyről sokáig nem tudék. Egy ismerős hívá fel rá a figyelmemet, és megvilágítá, hogy hasonlatos ízvilágú a tepertőshöz. És mondám, hogy ez jó.
De nyughatatlan szellemű lévén máris keresém a továbblépést. Olyan pogácsát, amely még tökéletesebben formázná tepertős rokonságát anélkül, hogy az immár úri fényúzés árkategóriájába emelkedett pirult zsírszalonnát tartalmazni kényszerülne. És felmerűle bennem a pörkölt, sózott földimogyoró képzete, és alkalmazám rá a virtuális aromaérzékelés misztériumát. És heurékát nyilváníték ki. És lőn a babos-földimogyorós pogácsa. És mondám ismét, hogy ez jó...
20 dkg tarkababot annak rendje és módja szerint beáztatok, majd puhára főzöm. Ezután pépesíteni kell, amit a legegyszerűbben villával alaposan áttörve szoktam elkövetni. Langyosra hűlve elkeverem egy tojással, két evőkanál cukorral, 10 dkg liszttel, és fél csomag (25 g) élesztővel. Ezt a kovászt megkelesztem, aztán hozzáteszem a többi anyagot: 20 dkg zsírt, 5 dkg margarint, további 40 dkg lisztet, 15 dkg őrölt sós földimogyorót, 2 - 2 evőkanál búzacsírát és korpát, egy mokkáskanál pirospaprikát, ízlés szerint sót, borsot. Ha szükséges, a tészta puhaságát tejföllel állítom be.
A pogácsát forró sütőben érdemes sütni. Azonban a leírt tészta meglehetősen kényes portéka: igen hirtelen indul erős sötétedésnek. A rendelkezésemre álló sütőben kb. 15 perc az ideje, de ezt feltehetően mindenkinek adaptálnia kell a sajátjára.
2013. december 21., szombat
2013. december 15., vasárnap
Az én marlenkám
A marlenka nevébe az Index fórumon botlottam bele. Miután nagyon dicsérték, meg a leírások alapján úgy gondoltam, nekem is tetszene, elhatároztam, hogy megsütöm.
A tészta eléggé hasonló jellegű a mézes zserbónak titulált süteményéhez. Egy motívum zavart nagyon a fellelt receptváltozatokban: azt írták, hogy szódabikarbónát és ecetet kell összekeverni. Ezt én teljesen képtelennek, és értelmetlennek tartom, mert a két anyag gyors kémiai folyamattal elreagál egymással:
A következő tésztát állítottam össze: 10 dkg margarin, 5 dkg zsír, 2 evőkanál méz, 25 dkg cukor, 2 tojás, 1 csapott evőkanál szódabikarbóna a liszt közé keverve, 70 dkg liszt, 1 kávéskanál kakaó, 1 mokkáskanál őrült fahéj, 1 mokkáskanál őrült szerecsendió, annyi tejföl, hogy jól nyújtható tészta legyen.
Ebből négy lapot sütöttem úgy, hogy a tésztaadagokat a megfelelő méretű sütőpapíron nyújtottam ki, így nagyobb fejtörés nélkül lehet a tepsibe tenni. Elég gyorsan sötétedik, nem árt résen lenni a sütésnél. A kész lapok a mézesekre jellemző módon merevek, törékenyek.
A krémhez eredetileg az az eljárás, hogy sűrített tejet kell konzervben vagy zárt üvegben 3 órát főzni vízfürdőben. Első alkalommal ezt becsületesen végig is csináltam. Az előírás pontos, tényleg a 3. óra lejártával lett tejeskávészínű, karamelles, krémes.
Szívesen sütök-főzök, de a 3 órás tortúrát már sokalltam. Nem beszélve arról, hogy a sűrített tej drága, és leginkább tubusban árulják, amit nem ajánlatos forró vízbe rakni, mert kicsavarodik a vége. Ezért a következő alternatívát dolgoztam ki: egy zacskó karamell ízű pudingport úgy készítettem el, hogy a hozzá kimért cukorból is karamellt olvasztottam. Ezt kevertem bele kihűlés után 25 dkg puha vajba. Hogy a tej-íz se maradjon ki, tettem még hozzá tejport. A krémhez kell még 25 dkg darált dió, ízlés szerint cukor, meg némi konyak, vagy rum.
[Szerkesztés:] Az aktuális példány esetében a krémbe is tettem mézet. Nem ártott meg neki. A rumot pedig nem a krémbe kevertem, mert csak nehezebben kezelhető, ha lágyítom. Inkább a tésztalapokat ecseteltem be vele krémkenés előtt.
A krém a lapok közé kerül, a tetejére csokoládémáz. Érdemes a tervezett fogyasztás előtt két nappal összeállítani, mert idő kell, amíg a tészta megpuhul.
Megjegyzés: a használt tejpor mennyiségét azért hagytam ki a leírásból, mert előre nem meghatározható. Frissen bontva gyengébb az a tartósított tej-íze, amiért beleteszem, állás közben erősödik, akkor kevesebb kell belőle. Valószínűleg a márkától is függ, de nincs összehasonlítási alapom.
A tészta eléggé hasonló jellegű a mézes zserbónak titulált süteményéhez. Egy motívum zavart nagyon a fellelt receptváltozatokban: azt írták, hogy szódabikarbónát és ecetet kell összekeverni. Ezt én teljesen képtelennek, és értelmetlennek tartom, mert a két anyag gyors kémiai folyamattal elreagál egymással:
NaHCO3 + CH3COOH = CH3COONa + CO2 + H2O
A szódabikarbóna használatos mézes sütemények felfújására, de ahhoz sütés közben kell elbomlania, nem akkor, amikor még tészta sincs. Tehát ezt nem voltam hajlandó kipróbálni.A következő tésztát állítottam össze: 10 dkg margarin, 5 dkg zsír, 2 evőkanál méz, 25 dkg cukor, 2 tojás, 1 csapott evőkanál szódabikarbóna a liszt közé keverve, 70 dkg liszt, 1 kávéskanál kakaó, 1 mokkáskanál őrült fahéj, 1 mokkáskanál őrült szerecsendió, annyi tejföl, hogy jól nyújtható tészta legyen.
Ebből négy lapot sütöttem úgy, hogy a tésztaadagokat a megfelelő méretű sütőpapíron nyújtottam ki, így nagyobb fejtörés nélkül lehet a tepsibe tenni. Elég gyorsan sötétedik, nem árt résen lenni a sütésnél. A kész lapok a mézesekre jellemző módon merevek, törékenyek.
A krémhez eredetileg az az eljárás, hogy sűrített tejet kell konzervben vagy zárt üvegben 3 órát főzni vízfürdőben. Első alkalommal ezt becsületesen végig is csináltam. Az előírás pontos, tényleg a 3. óra lejártával lett tejeskávészínű, karamelles, krémes.
Szívesen sütök-főzök, de a 3 órás tortúrát már sokalltam. Nem beszélve arról, hogy a sűrített tej drága, és leginkább tubusban árulják, amit nem ajánlatos forró vízbe rakni, mert kicsavarodik a vége. Ezért a következő alternatívát dolgoztam ki: egy zacskó karamell ízű pudingport úgy készítettem el, hogy a hozzá kimért cukorból is karamellt olvasztottam. Ezt kevertem bele kihűlés után 25 dkg puha vajba. Hogy a tej-íz se maradjon ki, tettem még hozzá tejport. A krémhez kell még 25 dkg darált dió, ízlés szerint cukor, meg némi konyak, vagy rum.
[Szerkesztés:] Az aktuális példány esetében a krémbe is tettem mézet. Nem ártott meg neki. A rumot pedig nem a krémbe kevertem, mert csak nehezebben kezelhető, ha lágyítom. Inkább a tésztalapokat ecseteltem be vele krémkenés előtt.
A krém a lapok közé kerül, a tetejére csokoládémáz. Érdemes a tervezett fogyasztás előtt két nappal összeállítani, mert idő kell, amíg a tészta megpuhul.
Megjegyzés: a használt tejpor mennyiségét azért hagytam ki a leírásból, mert előre nem meghatározható. Frissen bontva gyengébb az a tartósított tej-íze, amiért beleteszem, állás közben erősödik, akkor kevesebb kell belőle. Valószínűleg a márkától is függ, de nincs összehasonlítási alapom.
2013. november 27., szerda
Mai zenei ajánlatom
Az alább ajánlott video jó hosszú, 1 óra 18 perces. Tuva népzenei műsor a Huun-Huur-Tu együttestől. A tuvák sokféle különleges ének-technikát használnak. A mély torokhangok és a magas fejhangok mellett különlegesség a doromb-ének, azaz az alaprezgés felharmonikusait modulálják. Így egyszerre 2 - 4 hangot ad ki egyetlen ember.
2013. október 30., szerda
Kate a Kubuntu 13.10-ben
A Kate korábbi verziójában hozzászoktam ahhoz a fenomenális viselkedéshez, hogy ha rákattintok egy páros határolóra (zárójel, kapcsos zárójel), akkor háttérszínezéssel kiemeli a párjáig terjedő szövegrészt. A jelen verzió első használatakor bosszankodva észleltem, hogy nem teszi ezt. Sőt, még csak a határolójel párját sem emeli ki, mint régebben. Tűvé tettem a beállításokat, jó darabig sikertelenül. Aztán most megleltem a megoldást. A Nézet menüben van egy Összeállítás menüpont. Ez alapértelmezetten Normal beállítást mutatott. Átállítottam KDE-re, és immár működik a párkeresés.
Azért ehhez máskor nem kellett leizzadni...
Azért ehhez máskor nem kellett leizzadni...
2013. október 24., csütörtök
Kubuntu 13.10 PHP problémák
Errare humanum est - mondta a fáma szerint a sündisznó, miközben lemászott a súrolókeféről...
Ez a programozókra is vonatkozik. Sokadik kiadását használom a Kubuntunak, mindegyikben voltak problémák, és mindig másutt. A 13.10 esetében a phpMyAdmin használatba vétele közben találtam zökkenőket.
Elindítani sikerült, de háromféle piros hátterű üzenet is rontotta a képet. Az első szerint nem tudott csatlakozni a kontroll-felhasználóval. (Connection for controluser as defined in your configuration failed.) A második szerint hiányoztak a feltételei néhány fejlett szolgáltatás működésének. Ezt a kettőt megoldani látszott a következő információ:
http://stackoverflow.com/questions/11506224/connection-for-controluser-as-defined-in-your-configuration-failed-phpmyadmin-xa
Rendszergazdiként belátogattam a /etc/phpmyadmin mappába, ott a config-db.php fájlban rendbetettem a controluser dolgát, és ellenőriztem a config.inc.php-ben a linken szereplő beállításokat. Ezután lefuttattam a create_tables.sql fájlt. És annak rendje és módja szerint fel is hangzott a zsörtölődés, mert az eredmény negatív volt. A felhasználó ugyan elnyerte a mandátumát, de az új táblákról nem akart tudomást venni a program. Aztán másodszori kísérlet után vettem észre, hogy a config fájlban a táblanevek egy alávonással szerepelnek, az sql fájl viszont dupla alávonással hozza létre őket. Tehát eldobáltam a táblákat, az sql fájlban mindegyik névből kiirtottam a létszám fölötti alávonást, és úgy futtattam le ismét.
Maradt még a harmadik piros üzenet. Erre is leltem megoldást:
http://stackoverflow.com/questions/19446679/mcrypt-not-present-after-ubuntu-upgrade-to-13-10
A phpMyAdmin térségeiben úgy tűnik, helyreállt a béke.
Ez a programozókra is vonatkozik. Sokadik kiadását használom a Kubuntunak, mindegyikben voltak problémák, és mindig másutt. A 13.10 esetében a phpMyAdmin használatba vétele közben találtam zökkenőket.
Elindítani sikerült, de háromféle piros hátterű üzenet is rontotta a képet. Az első szerint nem tudott csatlakozni a kontroll-felhasználóval. (Connection for controluser as defined in your configuration failed.) A második szerint hiányoztak a feltételei néhány fejlett szolgáltatás működésének. Ezt a kettőt megoldani látszott a következő információ:
http://stackoverflow.com/questions/11506224/connection-for-controluser-as-defined-in-your-configuration-failed-phpmyadmin-xa
Rendszergazdiként belátogattam a /etc/phpmyadmin mappába, ott a config-db.php fájlban rendbetettem a controluser dolgát, és ellenőriztem a config.inc.php-ben a linken szereplő beállításokat. Ezután lefuttattam a create_tables.sql fájlt. És annak rendje és módja szerint fel is hangzott a zsörtölődés, mert az eredmény negatív volt. A felhasználó ugyan elnyerte a mandátumát, de az új táblákról nem akart tudomást venni a program. Aztán másodszori kísérlet után vettem észre, hogy a config fájlban a táblanevek egy alávonással szerepelnek, az sql fájl viszont dupla alávonással hozza létre őket. Tehát eldobáltam a táblákat, az sql fájlban mindegyik névből kiirtottam a létszám fölötti alávonást, és úgy futtattam le ismét.
Maradt még a harmadik piros üzenet. Erre is leltem megoldást:
http://stackoverflow.com/questions/19446679/mcrypt-not-present-after-ubuntu-upgrade-to-13-10
A phpMyAdmin térségeiben úgy tűnik, helyreállt a béke.
2013. október 19., szombat
Kubuntu 13.10 tapasztalatok
Az idők szavára hallgatva új kiadást telepítettem az operációs rendszerből.
Az első megosztanivalóm mindjárt a telepítésre vonatkozik. Mivel már nem CD, hanem DVD képet lehet letölteni, abból pedig éppen nincs újraírhatóm, pendrive-ról telepítettem. A Gigabyte gyártmányú alaplapoknál sok problémáról olvastam a pendrive-ról bootolással kapcsolatban. Szerencsére nálam ilyen nem lépett fel (GA-H55M-S2), csak egy dolgot furcsállottam: a BIOS-ban USB-HDD eszközt kellett választani ahhoz, hogy elinduljon róla.
A Cairo-Dock aktuális verziója sajnos nem elég kiforrott. Többször is próbáltam működésre bírni, de hiába. Megnyílik a beállítóablak, aztán akár rögtön bezárom, akár próbálok néhány tulajdonságot testreszabni, maga a dokk nem indul el. A beállítóablak pedig átlagban minden negyedik tulajdonság kiválasztásánál dob egy hátast.
Kénytelen voltam másik dokkoló után nézni, végül a Docky nevűt telepítettem. Ennek kevesebb a beállítási lehetősége, de legalább működik.
Mivel a különféle multimédiás állományok hangereje elég változó, jó, ha kézre esik egy hangerőszabályozó. Korábban ez a Cairo-Dock kisalkalmazása volt, most másikat kellett keresni. A KMix torka sajnos szintén véres. Indulás helyett egy zavaros hibaüzenetet ad. Ezt megleltem a bejelentett bugok között, szóval talán kijavítják, de addig is kell valami. A KDE Plasma Desktop-hoz találtam működőképes hangerőszabályozót, csak azt a kompromisszumot kell megkötnöm, hogy külön szennyezi a szép hátteremet.
Mivel az előző kiadást kihagytam, nekem újdonság volt, hogy megszűnt a Mozilla Firefox KDE-integrációja. A működést szerencsére ez nem érinti, csak a widgetek kinézete kevésbé mutatós.
Az első megosztanivalóm mindjárt a telepítésre vonatkozik. Mivel már nem CD, hanem DVD képet lehet letölteni, abból pedig éppen nincs újraírhatóm, pendrive-ról telepítettem. A Gigabyte gyártmányú alaplapoknál sok problémáról olvastam a pendrive-ról bootolással kapcsolatban. Szerencsére nálam ilyen nem lépett fel (GA-H55M-S2), csak egy dolgot furcsállottam: a BIOS-ban USB-HDD eszközt kellett választani ahhoz, hogy elinduljon róla.
A Cairo-Dock aktuális verziója sajnos nem elég kiforrott. Többször is próbáltam működésre bírni, de hiába. Megnyílik a beállítóablak, aztán akár rögtön bezárom, akár próbálok néhány tulajdonságot testreszabni, maga a dokk nem indul el. A beállítóablak pedig átlagban minden negyedik tulajdonság kiválasztásánál dob egy hátast.
Kénytelen voltam másik dokkoló után nézni, végül a Docky nevűt telepítettem. Ennek kevesebb a beállítási lehetősége, de legalább működik.
Mivel a különféle multimédiás állományok hangereje elég változó, jó, ha kézre esik egy hangerőszabályozó. Korábban ez a Cairo-Dock kisalkalmazása volt, most másikat kellett keresni. A KMix torka sajnos szintén véres. Indulás helyett egy zavaros hibaüzenetet ad. Ezt megleltem a bejelentett bugok között, szóval talán kijavítják, de addig is kell valami. A KDE Plasma Desktop-hoz találtam működőképes hangerőszabályozót, csak azt a kompromisszumot kell megkötnöm, hogy külön szennyezi a szép hátteremet.
Mivel az előző kiadást kihagytam, nekem újdonság volt, hogy megszűnt a Mozilla Firefox KDE-integrációja. A működést szerencsére ez nem érinti, csak a widgetek kinézete kevésbé mutatós.
2013. október 11., péntek
Mai zenei ajánlatom
Mihail Kruglov hangja egy zengő tubáéra emlékeztet. Ludwig Fischer bordalát itt teljesen autentikus környezetben adja elő. Szerintem jobban is sikerült, mint amelyik előadást hangversenyteremből hallottam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)