2024. november 11., hétfő

A személyiség problémáinak tipizálása

A tudományos igényű gondolkodás egyik alapművelete a rendszerezés. Nagyobb mennyiségű ismeret esetén különböző jellemzők alapján csoportosítást végzünk. A csoportosítás akkor hatékony, ha a számításba vett jellemzők segítségével egyértelműen el tudjuk dönteni valamiről, hogy melyik csoportba tartozik.


Ennek a bejegyzésnek az indító motívuma megint Emma McAdam egy videója. Erről van szó: 


Az amerikai pszichológiai gyakorlatban elfogadott séma szerint megkülönböztet 7 típust a szorongásos zavarokon belül. Fogadjuk el kiinduló hipotézisnek, hogy ez helytálló. Tehát egy, vagy több tünet fennállása, kedvező esetben valamely jellemző(k) mérhető alacsony vagy magas értéke alapján hét csoportot tudunk képezni.

Mielőtt azonban ezzel foglalkoznék, elővezetek egy egyszerűbb, könnyebben megfogható analógiát. Egy William H Sheldon nevű pszichológus az emberek testalkatára vonatkozó tipizálási rendszert alkotott. Sokféle mérhető jellemző alapján az egyén kap három mérőszámot 1 és 7 között a három csíralemez dominanciájának jellemzésére. Így a szélsőséges esetek 7 1 1 endomorf, 1 7 1 mezomorf és 1 1 7 ektomorf típusú emberek. Mindez egy ilyen diagramon ábrázolható:


Fontos látni, hogy az emberek többsége nem polarizáltan, hanem keverten hordozza a mérhető jellemzőket. A formáció közepe a 4 4 4, ahol egyensúlyban vannak a három csíralemezből származtatott tulajdonságok. De az is gyakori, hogy az egyik csak kis mértékben tér el ettől.

Ha most visszatérek a szorongásos problémákra, ott nem három, hanem hét polarizált típust különböztetnek meg. Ezt is lehetne valahogy ábrázolni, csak nem egy síkban, hanem térben, úgy, hogy hét csúcspont a lehető legtávolabbra kerüljön egymástól. De könnyen lehet, hogy az euklideszi tér három dimenziója nem is megfelelő, mert nem tudunk benne tetszőleges csoportokat képezni. Inkább hét független matematikai dimenziót kellene használni. És itt is lehetnek olyan esetek, amelyek vegyesen, és különféle arányokban hordozzák a jellemzőket. Hogyan lehet az ilyen kevésbé típusos eseteket diagnosztizálni, aztán kezelni? És hadd fejezzem ki a kétségemet, hogy tényleg csak hét van. Lehetnek még olyanok, amelyek ritkábban fordulnak elő, ezért nem kaptak önálló helyet a tankönyvekben és az irányelvekben. Másrészt a személyiségnek nem csak szorongásos jellegű zavarai lehetnek; hogy csak még kettőt említsek: depresszió, és kényszeres személyiségzavar.

Azok a tulajdonságok, amelyeknek szélsőségesen magas - vagy éppen alacsony - értékei valamely nevesített személyiségzavarra jellemzők, mindenkiben megtalálhatók valamilyen mértékben. És még kapcsolatban is lehetnek, erősíthetik, vagy gyengíthetik egymást. Szóval rengeteg logikai koordináta elképesztő mennyiségű kombinációjával van dolgunk - illetve a szakembereknek.


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése