Karórépa és borscs

 A karórépa (https://hu.wikipedia.org/wiki/Kar%C3%B3r%C3%A9pa) egy régi zöldség, amelynek termesztése eléggé visszaszorult. Ez rám is vonatkozik, idén vetettem először. Leírom a tapasztalataimat, hátha valakinek hasznára lesz.

Először is, fontosnak tartom, hogy ez a növény nem azonos a tarlórépával (amit pl. kerékrépának is szoktak nevezni). Rokonok, mindkettő a káposzta rokonsága, de különböznek. A tarlórépa puhább húsú, az íze pedig a retekhez hasonló. Van benne valami 'ízárnyalat', ami nekem nem jön be. Másrészt a gyökérlégy károsítja, védeni kell ellene. Ezért - bár kipróbáltam - nem tartottam meg termesztésben.

A karórépa húsa keményebb, rostosabb, de annyira fás rostokat, mint amilyenek a karalábéban szoktak előfordulni, nem találtam benne. Lehet, hogy azért, mert elég vizet kapott. Az aromája leginkább a tormáéra hasonlít, de az agresszivitás kihagyásával. Ez nem csíp, és nem könnyeztet. Főzéskor nagyrészt eltűnik, elég gyenge íze lesz, ami nem igazán könyököl ki az ételből. Ez akár előny is lehet, sok mindenbe bele lehet tenni szaporításként. A gyökérlégy, úgy tűnik, nem szereti, eddig nem találtam fertőzöttet. Teszek ide képeket a kísérleti ágyásról, és a terményről.

Amint a metszeten látható, a húsa sárgás színű. Frissen recsegősen szilárd állagú, de azért vágható. Friss karalábéhoz, vagy sárgarépához tudnám hasonlítani. Van ahol látszik, hogy a répán belül előfordulnak üregek, hibás részek. Ezekre kívül semmi jel nem utal, daraboláskor nem árt résen lenni.

Az első, amire használtam hogy puhára főztem, és összetörtem. A skótok egyik nemzeti eledele a haggis with tatties and neeps. A haggis egy hurkaféle, eredetileg birkából. A tatties gyakorlatilag megegyezik a krumplipürével. A neeps pedig a főtt, tört karórépa. Valószínűleg ott is keveredik kissé a két répaféle elnevezése, mert a turnip, amiből a neeps származtatható, a tarlórépa helyi neve. A karórépa neve swede, vagy rutabaga. Az említett hármas teljesen fogyasztható; gyanúm szerint a répa a nehezebben termeszthető krumpli részleges kiváltása érdekében került bele.

A disznótoros mellé eddig párolt céklát szoktam készíteni. A párolt káposztával teljesen egyező módon. A jellege is hasonló, csak céklás ízvilággal. Most kipróbáltam felesben: céklából és karórépából. Mindkettőt finom szálasra gyalulva használom. Működőképes, a cékla íze és színe kissé hígul. De ez nem probléma. És a puhulási idejük jól egybeesik.

Szintén felesben csináltam olyan salátát, hogy szálasra gyalult karórépával és birssel úgy bántam, ahogyan a káposztasalátát csinálja az ember. Nem forráztam, hanem mikróban kapott egy kis hőkezelést, aztán leöntöttem ecetes salátalével, pici őrölt köménnyel fűszerezve. Ez is egy lehetőség. Megjegyzem, erre az volt a motivációm, hogy idén rengeteg birs termett, igyekszem azt is használni.

Székelykáposztába is jó a karórépa. A savanyú káposzta, amit venni szoktam, elég erősen savanyú, és sós. Máskor öblögetéssel szoktam szelídíteni, de tulajdonképpen sajnálom elönteni a hasznos anyagokat tartalmazó levet. A gyalult karórépával lényegében meghígítottam a savanyú káposztát, így nem volt szükség a mosásra. A kész ételből pedig nem lehetett kiérezni a különbséget.

Az (eddig) utolsó kísérleti felhasználás pedig a borscs nevű leves volt. Ukránok, oroszok, lengyelek főzik elsősorban. Valószínűleg olyasmi, mint nálunk a lecsó: mindenki egy kicsit másképp. A neten sok receptet lehet találni; én a saját hajlandóságom szerint néhány féle elolvasása után megalkottam a sajátomat.

Került bele sárgarépa, petrezselyem, savanyú káposzta, cékla, karórépa, három krumpli, kockázott hús, vöröshagyma, fokhagyma, elefánthagyma. A húst a székelykáposztához valóból tettem félre zsiradékon alaposan átpirított állapotban. Felöntöttem vízzel, puhára főztem. A zöldségféléket felaprítottam, a sárgarépát és a céklát olajban, erős lángon megpirítottam. Utána az olajban megfuttattam a hagymákat, minden bekerült a fazékba. Fűszerek: aszalt paradicsom, két kisebb paprika, babérlevél, bors, ételízesítő. Mindent puhára főztem, a végén a félretett savanyúkáposzta-lével beállítottam a savanykás ízt, és tejföllel behabartam.

A személyiség problémáinak tipizálása

A tudományos igényű gondolkodás egyik alapművelete a rendszerezés. Nagyobb mennyiségű ismeret esetén különböző jellemzők alapján csoportosítást végzünk. A csoportosítás akkor hatékony, ha a számításba vett jellemzők segítségével egyértelműen el tudjuk dönteni valamiről, hogy melyik csoportba tartozik.

Ennek a bejegyzésnek az indító motívuma megint Emma McAdam egy videója. Erről van szó: 

Az amerikai pszichológiai gyakorlatban elfogadott séma szerint megkülönböztet 7 típust a szorongásos zavarokon belül. Fogadjuk el kiinduló hipotézisnek, hogy ez helytálló. Tehát egy, vagy több tünet fennállása, kedvező esetben valamely jellemző(k) mérhető alacsony vagy magas értéke alapján hét csoportot tudunk képezni.

Mielőtt azonban ezzel foglalkoznék, elővezetek egy egyszerűbb, könnyebben megfogható analógiát. Egy William H Sheldon nevű pszichológus az emberek testalkatára vonatkozó tipizálási rendszert alkotott. Sokféle mérhető jellemző alapján az egyén kap három mérőszámot 1 és 7 között a három csíralemez dominanciájának jellemzésére. Így a szélsőséges esetek 7 1 1 endomorf, 1 7 1 mezomorf és 1 1 7 ektomorf típusú emberek. Mindez egy ilyen diagramon ábrázolható:

Fontos látni, hogy az emberek többsége nem polarizáltan, hanem keverten hordozza a mérhető jellemzőket. A formáció közepe a 4 4 4, ahol egyensúlyban vannak a három csíralemezből származtatott tulajdonságok. De az is gyakori, hogy az egyik csak kis mértékben tér el ettől.

Ha most visszatérek a szorongásos problémákra, ott nem három, hanem hét polarizált típust különböztetnek meg. Ezt is lehetne valahogy ábrázolni, csak nem egy síkban, hanem térben, úgy, hogy hét csúcspont a lehető legtávolabbra kerüljön egymástól. De könnyen lehet, hogy az euklideszi tér három dimenziója nem is megfelelő, mert nem tudunk benne tetszőleges csoportokat képezni. Inkább hét független matematikai dimenziót kellene használni. És itt is lehetnek olyan esetek, amelyek vegyesen, és különféle arányokban hordozzák a jellemzőket. Hogyan lehet az ilyen kevésbé típusos eseteket diagnosztizálni, aztán kezelni? És hadd fejezzem ki a kétségemet, hogy tényleg csak hét van. Lehetnek még olyanok, amelyek ritkábban fordulnak elő, ezért nem kaptak önálló helyet a tankönyvekben és az irányelvekben. Másrészt a személyiségnek nem csak szorongásos jellegű zavarai lehetnek; hogy csak még kettőt említsek: depresszió, és kényszeres személyiségzavar.

Azok a tulajdonságok, amelyeknek szélsőségesen magas - vagy éppen alacsony - értékei valamely nevesített személyiségzavarra jellemzők, mindenkiben megtalálhatók valamilyen mértékben. És még kapcsolatban is lehetnek, erősíthetik, vagy gyengíthetik egymást. Szóval rengeteg logikai koordináta elképesztő mennyiségű kombinációjával van dolgunk - illetve a szakembereknek.