Solvejg dala a zeneirodalom egyik örökzöldje. Sokféle hangszeres feldolgozásban is szerepel, de szerintem ez esetben a dallam és a szöveg szoros egységet alkot, tehát énekelve az igazi. Mint az internet vándora, a legtöbb útjelzőt megint csak a YouTube gyűjteményére találom. Sokan, sokféleképpen adják elő, én pedig a legtöbbtől a fejemet rázom, mint egy vödör vízzel leöntött eb: - Ez nem az, amire a szerző gondolt. De legalábbis nem az, amire én gondolok, aki ismerem a történetet, és a szituációt, amelyben a dal elhangzik. Azért a sokaságban akad olyan is, amellyel elégedett vagyok. Ki tudja, talán az is számít, hogy az előadó norvég, és az eredeti szöveggel hallom. A norvég nyelv olyan ódon hangzású. És a többi alkotóelem is az általam igényelt helyen van: a lassú, tűnődő tempó, a visszafogott dinamika, és az, hogy az énekesnő kifejezi Solvejg érzéseit.
Kanske vil der gå både Vinter og Vår, og næste Sommer med, og det hele År, men engang vil du komme, det ved jeg vist, og jeg skal nok vente, for det lovte jeg sidst.
Gud styrke dig, hvor du i Verden går, Gud glæde dig, hvis du for hans Fodskammel står. Her skal jeg vente til du kommer igjen; og venter du hist oppe, vi træffes der, min Ven!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése