Reform-gombaleves

Hogy az alapoktól induljak: e leveshez nem árt némi gomba. A gombát lehet vásárolni, vagy szedni. Jó hír azoknak, akik csak az első verziót merik felvállalni: a csiperke egyike azoknak a gombáknak, amelyekből zamatos, karakteres leves fő. A laskát, vagy egyebet csak jobb híján tegyük bele. A szedők számára is járható ez az ösvény, de számukra nagyobb a választék. A vargánya mindenféle felhasználásra elsőrangú (kár, hogy ezt a kukacok is így gondolják). Igen finom, és az Alföldön is fellelhető a mezei szegfűgomba. További lehetőségek: sereges tölcsérgomba, szürke tölcsérpereszke, gyűrűs tuskógomba, ízletes tőkegomba, fiatal pisztricgomba. Többé-kevésbé az egyéb ehető gombák is használhatók, de a gyengébb ízű fajok szerintem kevésbé előnyösek bő lére eresztve.

Az alaprecept megint csak nagymamától örökölt, tulajdonképpen igen egyszerű: zsiradékon hagymát fonnyasztani, kevés pirospaprikával meghinteni, aztán rákerül az aprított gomba. Párolás után lisztszórással sűríteni, fölengedni. A betét rizs, a végén aprított petrezselyemzöld kerül a tetejére.

A leírt leves eredetileg első fogás szokott lenni. Mi azonban ritkán eszünk kétfélét, tehát, ha leves a menü, azzal kellene jóllakni. Továbbá az sem ártana, ha megfelelő tápanyagforrásul szolgálna. Így jutottam arra a gondolatra, hogy száraz felesborsóval házasítsam a gombát.
További körülmény, hogy ezekben az aszályos években ritkán nő gomba, olyankor viszont sok, aminek nagy része a mélyhűtőben köt ki, előpárolt állapotban.
A levesfőzés menete tehát az alábbira módosult:
- beáztatom a felesborsót
- a felpuhult borsót felteszem főni; ha megpuhult, beleteszem a fagyasztott gombát
- olajon hagymát fonnyasztok, teszek bele pirospaprikát, és ízlés szerint csípőset is, megszórom liszttel
- a hagymás sűrítés megy a lébe a borsóhoz
- ha újra felforrt, beleteszem a mosott rizst, és lestyánlevelet.
- további fűszerezés: ételízesítő, őrölt bors, petrezselyemzöld

Szerintem a szárazborsó íze jól harmonizál a gombával. Tetszik az is, ha kicsit pikáns, csípős. És amióta a lestyánt fölfedeztem, ebből lehetőleg nem hagyom ki. Petrezselyemzöld sajnos, nem mindig van.

Mai zenei ajánlatom

Solvejg dala a zeneirodalom egyik örökzöldje. Sokféle hangszeres feldolgozásban is szerepel, de szerintem ez esetben a dallam és a szöveg szoros egységet alkot, tehát énekelve az igazi. Mint az internet vándora, a legtöbb útjelzőt megint csak a YouTube gyűjteményére találom. Sokan, sokféleképpen adják elő, én pedig a legtöbbtől a fejemet rázom, mint egy vödör vízzel leöntött eb: - Ez nem az, amire a szerző gondolt. De legalábbis nem az, amire én gondolok, aki ismerem a történetet, és a szituációt, amelyben a dal elhangzik. Azért a sokaságban akad olyan is, amellyel elégedett vagyok. Ki tudja, talán az is számít, hogy az előadó norvég, és az eredeti szöveggel hallom. A norvég nyelv olyan ódon hangzású. És a többi alkotóelem is az általam igényelt helyen van: a lassú, tűnődő tempó, a visszafogott dinamika, és az, hogy az énekesnő kifejezi Solvejg érzéseit.

Kanske vil der gå både Vinter og Vår,
og næste Sommer med, og det hele År,
men engang vil du komme, det ved jeg vist,
og jeg skal nok vente, for det lovte jeg sidst.

Gud styrke dig, hvor du i Verden går,
Gud glæde dig, hvis du for hans Fodskammel står.
Her skal jeg vente til du kommer igjen;
og venter du hist oppe, vi træffes der, min Ven!