Mai könyvajánlatom

Léleklovas - avagy Folyam és Horgony sorozat

Ismét Jack L Chalker egy könyvfolyamáról van szó. A kalandos történet talán egy kicsit kevésbé magával ragadó, mint a korábban említettekben, azonban jóval világosabb és elgondolkodtatóbb eszmei hátteret kapunk bizonyos felhasznált sémákkal kapcsolatban, amelyek a szerző más műveihez is kulcsot adhatnak.

Párhuzamos univerzumok itt is felbukkannak; létezésükre most sem kapunk sem tudományos, sem azon kívüli indoklást. Feltehetően azért használja őket Chalker, mert a tudomány jelen állása szerint ugyan nem igazolható a létezésük, de hasonlóképp nem is kizárható. Tehát lehet olyan érzésünk, hogy a leírtak akár meg is történhetnének. (Bár ha messzebb mennék a gondolatmenettel, mondhatnám, hogy a gülüszemű, szép fiatal hölgyeket fogyasztó szörnyek létezése sem kizárható...)
A kulcsszerepet betöltő univerzum alkotója a Flux (Folyam), amely a leírásából is nehezen megfogható, valamiféle ős-energia, amely nélkülöz minden határozott formát és jellemzőt. Egy hatalmas felfedezés azonban lehetővé teszi az igába fogását, felhasználását. Átalakítható bármilyen anyaggá, bármilyen formában - akár élőlényekké is, illetve általa a már létező dolgok is korlátlanul módosíthatók. Ezek a műveletek azonban olyan bonyolultak, hogy csak a távoli jövő szuperszámítógépei képesek a megvalósításuk vezérlésére. És itt jön a képbe Chalker másik visszatérő motívuma, a mágia. Egyes emberek azzal a képességgel születnek, hogy közvetlenül, technikai segédlet nélkül kapcsolatba tudnak lépni a számítógépekkel, és rávenni azokat arra, hogy a kívánságaiknak megfelelő átalakításokat végrehajtsák. Az ilyesmire nem képes embertársaik számára ez teljesen varázslásnak látszik. És az elgondolás összevág azzal amit a Kútvilágon olvashatunk, hogy Nathan Brazil egy fő számítóközpontban viszi végbe az igazságszolgáltatást jelentő változtatásokat. De Ruddygore és társai is valamiféle matematikára alapozott mágiát művelnek a Táncoló Istenek Folyójának világában.
A sorozatban a létező világ jelentős problémáira látunk megoldáskeresést. A Föld erőforrásai már nem elégségesek a növekvő népesség számára, tehát más lakható világokat kellene találni - vagy a Flux segítségével kialakítani. Az alaptörténet egy ilyen mesterségesen lakhatóvá tett égitesten játszódik, amely eredeti állapotában a Szaturnusz óriás holdjához, a Titánhoz hasonló volt. A telepített számítógépes központok a saját korlátozott környezetükben ember számára élhető területeket alakítottak ki, ezek az Anchor (Horgony) megnevezést viselik. A közbeeső területeken szabadon áramlik a Flux, de az égitest egészét lefedi a számítógépes rendszer szabályos hálózata. Ezzel a hálózattal képesek kapcsolódni a "mágusok"; Anchorokon belül azonban nem működik a tudományuk.
A más univerzumba kerülő emberek elszigetelődnek. Erre többé-kevésbé számítanak a betelepítést tervezők, ezért sok egyszerű lakos kerül oda: földművesek, iparosok, stb. Közöttük új vallás alakul, amelyet felhasználnak azok, akik manipulálni akarják őket átfogóbb, vagy éppen önös célból. A történet szerint a társadalom szerveződése sajátos változásokon megy át; van, ahol és amikor a nők kerülnek domináns helyzetbe, van, hogy erre reakcióként férfiak hoznak létre a nőket alárendelt helyzetbe döntő felépítést. Ebből a szempontból inkább a szerző álláspontja szerinti fonákságok tárgyalása történik meg, igazi megoldási javaslatot nem érzékeltem. Annak a leírása viszont elég érdekes, milyen Chalker szemszögéből a tulajdonságaiban sarkított nő.
Egy másik problémacentrum az ember és a számítógép viszonya abban a vizionált korban, amikor az utóbbiak már kezdenek önállóan gondolkodó entitássá válni. Milyen viszonyt fognak kialakítani alkotójukkal, az emberrel? És melyikük a domináns? Ha az emberiség még egy darabig túlél és fejlődik, ez húsba vágó kérdéssé válhat.
Ami még érdekessége a sorozatnak, hogy kiderül, a jó és rossz is relatív. Az ember azt gondolná, hogy egyértelmű, ki melyik oldalt képviseli, aztán egyszer csak kételkedni kezd.

Mai könyvajánlatom

Jack L Chalkerről már volt szó korábban. Most egy másik könyvsorozatára igyekszem felhívni a figyelmet: a Dancing Gods - azaz táncoló istenek - sorozatra.
Azzal kezdem, amit valahol a szerző is leír magáról: fantasy-jellegű történetet akart írni, ezért először is elolvasott egy csomót mások már megjelent műveiből. Az a benyomása támadt, hogy van két-három eredeti vázlat a történetfűzésre, a többi pedig ezek közül követi valamelyiket sekélyes változtatásokkal - más a főhős neve, más fajtához tartozik, más a rokonsági foka egy uralkodó-előddel, stb. Chalker nem kívánt beállni a sorba, a történet kerete is, bonyolítása is igencsak egyedire sikerült.
Más könyvsorozataiban is tetten érhető, hogy kedveli a párhuzamos univerzumok használatát. Itt ez azt jelenti, hogy a főhősök váratlanul átjutnak egy másik világba, ahol nem annyira a természeti törvényeken alapul a dolgok folyása, hanem a mágián. A fantasy művek szokásos fajtahasználata (emberek, elfek, félszerzetek, orkok, trollok) alaposan kibővült mindenféle fantáziaszülött lényre; a címadás dacára talán éppen az istenek képviseltetik magukat legkevésbé. A kötetek címei egyébként sem nagyon utalnak a történetre. A címfonal a River of Dancing Gods, a Táncoló Istenek Folyója nevét hordozza, amely egy Amazonas nagyságrendű hatalmas folyam abban a mágikus világban, de azon kívül, hogy közlekednek rajta, és lakják érdekes lények is, nincsen központi szerepe az eseményekben.
A mágikus keret alkamat ad arra, hogy az író folyamatosan "kibeszéljen" a kontextusból mintegy magyarázatul, mit miért úgy írt meg. A mágia ugyanis nem korlátlan, hanem egy monumentális szabálykönyv-gyűjteménynek kell megfelelnie, illetve ez nem csak a mágiára, hanem bizonyos események kimenetelére is vonatkozik. Az egyes fejezetek elején "idézetek" találhatók a szabályokból, amelyek a következő történésekre utalnak.
A cselekmény abból a szempontból azért megfelel a szokásoknak, hogy van egy rémes főgonosz, akit a főhősöknek meg kell akadályozniuk a világuralom elérésében - és ki olvasna szívesen olyan könyvet, amelyben mégis sikerül neki? Az egyes szereplők sorsa azonban kevésbé megjósolható, és a jó erők győzelme is meglepő módokon jut el a végkifejlethez. A Horrors of the Dancing Gods végén azt is explicit szabály-idézetből tudhatjuk meg, hogy a szerző szándékosan hagyott lezáratlan szálakat egy esetleges folytatást lehetővé téve.
A fantasy szempontjából szokatlan vonás, hogy a mi létező világunkkal van némi átjárás, sőt, a történet egy szakasza az igazi világban játszódik.
A főhősök kisebb csoportban utaznak, keresnek valamit vagy valakit, és persze, közben mindenféle kalandba bonyolódnak. A szabályok pedig azt is megírják, hogy mindig kell lennie megoldásnak, az aktuális kutyaszorítóból kibúvónak - bár azt nem kötelező meg is találni.
Jó szórakozást annak, akinek felkeltettem az érdeklődését! Persze, megint csak angol nyelven megy.