Most nem egy reform ételreceptet vezetek elő, hanem kerti tapasztalatokat osztok meg.
Első alkalommal nem előre megfontolt alapon került egymás mellé a két növény. Feltűnt viszont, hogy keveset kellett hadakoznom a krumplibogarakkal. Azóta már tudatosan alakítom ezt a szomszédságot. Valahányszor mák nő a burgonya mellett, kevés csíkos kártevő jelenik meg. Amelyik évben nem vetettem mákot, akkor többen voltak. Egyszer kísérleteztem lila burgonyával, mert valahol azt olvastam, kevésbé kedvelik a bogarak. Mák nem volt a közelében, és meg kellett állapítanom, hogy a színe csöppet sem riasztotta a rovarokat.
Íme, egy helyzetkép az idei viszonyokról.
Saját kontrollom nincs, de most a szomszéd kertben is ültettek krumplit, elég sokat. Panaszkodott is a gazda, hogy már megint permeteznie kell, mert ellepték a bogarak. Ugyanekkor nálunk heti néhány állat jelent meg. Azóta a mák öregedik, a levelei leépülőben vannak. A csíkosok pedig növekvő számban találnak ide. Egyelőre annyi még nem, hogy sietve a permetezőért nyúljak.
Irodalmi hivatkozást a témára nem találtam, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a burgonyabogár valami miatt nem kedveli a mákot, még a közelségét sem. Hogy a színe riasztja, vagy valamelyik jellemző kémiai terméke, az nem derül ki.
A krumplit töltögetni kell, ezért a váltottsoros termesztés elég macerás volna, azt nem próbáltam. De így, kiskerti mértékben az egymás mellé helyezés is megtakarítást jelent a kártevők kézi összegyűjtésénél, illetve a kevesebb permetszer használata miatt.