Felfedeztem egy új süteménycsaládot. Az alapjuk két speciális termék: a Pilos félzsíros friss sajt és a Meggle cukrászhab. Valószínűleg más hasonló krémsajtokkal is működik a dolog, de azokat nem próbáltam. Ami a tejszínpótlót illeti, önmagában szerintem nem közelíti eléggé a tejszín ízét, ellenben könnyen felverhető kemény, strapabíró habbá. A kétféle anyag íze pedig jól kiegészíti egymást, úgy már sokkal tejszínszerűbb.
A süti eszmei őse a sajttorta volt, amit a krémsajtból készíteni lehet. De szerettem volna könnyebb, habos feltétet, így jutottam el a cukrászhabos keverékhez. Az élvezeti értéket (és az energiatartalmat is...) emeli valamennyi zsiradék hozzáadása. Ez lehet vaj, margarin, de van, hogy csak 20 %-os tejfölt adok hozzá. És persze lehetne a krémsajt eleve zsírosabb (Mascarpone), csak az drágább.
Az ízesítésre egyik lehetőség valamilyen gyümölcs. Csináltam eltett meggyből úgy, hogy a levét zselatinnal kocsonyásodóvá tettem, a végén pedig a meggyhúst is a töltelékbe kevertem. Hűtőbe téve jól vágható lett az állaga. Csináltam citromízű zselével, de ez még kapott külön citromaromát is, mert nagyon felhígult volna.
Lehet más jellegű ízesítést is alkalmazni: vanília, csoki, kávé. Ezeknél pudingot főzök, szintén felerősítem a megfelelő aromával.
A cukorról nem írtam külön, ez legyen mindenkinek a saját ízlése szerinti mennyiség.
A tészta-alap esetén nekem nem annyira szimpatikus a kekszdarálék, inkább sütök egy piskóta jellegű valamit. Próbáltam azt is, hogy a tiramisuhoz hasonlóan babapiskótával rétegeztem össze a habos krémet. Csak akkor nem árt a piskótákat félig megnedvesíteni - a konkrét esetben pótkávét használtam tekintettel zsenge korú unokámra. A krémje pedig nagyjából stracciatella volt: vaníliás durva étcsoki-reszelékkel.
Ez történetesen a citromos változat.
2015. október 27., kedd
2015. október 25., vasárnap
Kubuntu 15.10
Egyelőre maradok a Kubuntunál. Ha beigazolódnak a hírek, hogy leállnak vele, majd kénytelen leszek szétnézni, mivel tudom helyettesíteni.
Az új kiadás néhány napja került föl. Nagyon sokféle tevékenységet még nem végeztem benne, eddig egy hibába futottam bele: nem volt hang. Ilyesmi megesett már korábban is, voltak emlékeim arról, minek kell utánanézni.
A gépemben két hangforrás is van, egyik az alaplapon, a másik a videokártyán. Gondolom, a csatlakozók vannak olyan módon bekötve, hogy akkor hallok valamit, ha az alaplapi működik. Telepítéskor általam ismeretlen okból előfordul, hogy a rendszer a másikat állítja be alapértelmezettként. Erre az az orvosság, hogy rendszergazdiként átírom a /etc/modprobe.d/alsa-base.conf fájlt. A végéhez hozzáadom ezt a sort:
options snd slots=snd_hda_intel, snd_hda_codec_realtek
A lényeg, hogy az első helyen álló lesz az alapértelmezett.
Az első bejegyzés óta a Luzon szigeti Bombon-tó díszelgett a háttérképemen. Most kedvem támadt újítani, ezentúl így fest a munkaasztal:
Ő a Cerro Chaltén Argentínából.
Az új kiadás néhány napja került föl. Nagyon sokféle tevékenységet még nem végeztem benne, eddig egy hibába futottam bele: nem volt hang. Ilyesmi megesett már korábban is, voltak emlékeim arról, minek kell utánanézni.
A gépemben két hangforrás is van, egyik az alaplapon, a másik a videokártyán. Gondolom, a csatlakozók vannak olyan módon bekötve, hogy akkor hallok valamit, ha az alaplapi működik. Telepítéskor általam ismeretlen okból előfordul, hogy a rendszer a másikat állítja be alapértelmezettként. Erre az az orvosság, hogy rendszergazdiként átírom a /etc/modprobe.d/alsa-base.conf fájlt. A végéhez hozzáadom ezt a sort:
options snd slots=snd_hda_intel, snd_hda_codec_realtek
A lényeg, hogy az első helyen álló lesz az alapértelmezett.
Az első bejegyzés óta a Luzon szigeti Bombon-tó díszelgett a háttérképemen. Most kedvem támadt újítani, ezentúl így fest a munkaasztal:
Ő a Cerro Chaltén Argentínából.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)