Kerti tapasztalatok

Az új-zélandi spenót (Tetragonia tetragonoides) nem rokona az igazi spenótnak, de kiválóan helyettesíti. A hagyományos spenótot ősszel vagy tavasszal lehet termeszteni, a nyári melegben felmagzik, levelei elaprósodnak. Az új-zélandi igényei éppen fordítottak: utálja a hideget, ellenben kiválóan érzi magát kánikulában. Kemény termésének hosszú nedves időszak szükséges ahhoz, hogy a benne levő magok ki tudjanak csírázni. Ezért célszerű még ősszel elvetni, így télen-tavasszal megkapja a szükséges vízhatást. Aztán április közepe után kikel. Utána már nem szabad fagynak jönni, mert azt nem bírja. De ha minden jól megy, június második felétől az első őszi dérig folyamatosan ellát minket friss spenóttal. Minőségét fagyasztva is megőrzi. Ezt azért hangsúlyozom, mert a másik spenóthelyettesítő növényemre, a kerti labodára ez nem igaz. Annak fagyasztva savanykás-kesernyés mellékíze keletkezik, így leszoktam a tartósításáról.

Paradicsomból a folytonnövő típust szoktam ültetni. Eléggé közismert, hogy a növény a levelek hónaljában oldalhajtásokat fejleszt, amelyeket meg kell rendszabályozni, mert különben dzsungel lesz belőle.

De a paradicsom igen leleményes szerzet. Ugyanis képes a termésfürtök végén, sőt, az idősebb levelek gerincén, a levélkék tövében is ilyen hajtáskezdeményeket növeszteni.

Az egyik fajta az ökörszív. Ebből csak három tő van, kísérleti jelleggel. Az elmúlt évben a csapadékos idő nem kedvezett a paradicsomnak, akkor eléggé érzékenynek bizonyult a paradicsomvészre. Idén eddig szárazság van, a növény jól berakódott termésekkel.

A fő fajtám nevét nem tudom, akitől kaptam, maga is régóta ezt művelte. Kissé hosszúkás bogyói elég nagy létartalmúak, ízük harmonikus, olyan, mint amilyennek gyermekkoromban ismertem a paradicsomot. A paradicsomvészre kevésbé fogékony; volt olyan év, amikor a szomszéd ágyásban egy újabb fajta úgy nézett ki, mintha lángszóróval perzselték volna le, ez pedig néhány foltosodó terméssel megúszta - permetezés nélkül. Hátránya, hogy esős időben hamar repedezik.