Ismét egy megosztásra érdemes eset egy kütyüvel.
Vettem egy vezeték nélküli kapucsengőt. 'Kici, óccó', made in PRC. A telepítés utáni második hónapban kezdett rendetlenkedni. Előbb azt gondoltam, a külső egységben gyártóilag adott elem régi, kimerült. De nem. Az újjal is sok-sok nyomásból egyszer szólalt meg. Gyanakodtam érintkezési hibára, de nem sikerült igazolni. Próbáltam a mikrokapcsoló helyett csavarhúzóval rövidre zárni a megfelelő forrasztási pontokat, ez sem volt az igazi ok. Végül szemügyre vettem a nyáklapot. Van rajta egy soklábú izé, meg néhány kisebb. A többi bigyó között feltűnt egy, amelyben egy pici csavar csücsül, fölötte a nyáklap ki van fúrva, hogy hozzáférhető legyen. És felsejlett a használati útmutató, mely szerint a nyomógombos egység össze van hangolva a dalolóval, csak a párjával értik meg egymást. Ennek az az értelme, hogy ha netán több szomszéd is ugyanilyet használ, egy csengetés ne riassza az összeset. Ez alapján úgy gondoltam, a két szerető szív tisztabúzája közé keveredhetett valami okból konkoly. És így lőn, a csavar óvatos elforgatásával helyreállt a kommunikációs egyetértés.
Tanulság: ha egy efféle szerkezet beszünteti a működést, az még nem biztos, hogy reménytelen a helyzet. (Ezt sugallta az a tény, hogy időnként igenis, képes volt megszólalni.)
És megint csak egy költőies kérdés: az akár hőmérsékletingadozástól is elmozdulni képes csavaros hangolás helyett miért nem digitális kóddal azonosítja a nyomógombos egységet a csengető? Úgy drágább volna a gyártás? De akkor már azt is megkérdezem, miért nem vízhatlan a kültéri használatra tervezett holmi? A Góbi-sivatagban lakik a tervező?
